Amikor megszületett az első gyerekem, az altatás jelentette a legnagyobb kihívást. Nem akartam sem cumiztatni, sem pedig hagyni, hogy álomba sírja magát. Nyilván elolvastam a szakirodalmat, nálam tapasztaltabb anyukák módszereiből próbáltam összehozni egy olyan megoldást, ami mindannyiunknak jó. Szerettem volna az éjszaka varázslatos arcát megmutatni. Nem állítom, hogy könnyen ment, de arra hamar rászoktam, hogy az esti rutin része legyen a lámpaoltás utáni "dündörgés".

 P találmánya a szó az esti halk énekelgetés, kedvenc versikék eldünnyögésének összefoglaló neve. Bár a két gyerekem (ahogy ez nyilván a nagy átlag esetében is így van) egymás szöges ellentétei, a lámpaoltás utáni sötétséget nehezen tolerálják. Még úgy is, hogy nem igazi sötétben alszanak el és nem egyedül. Persze konzekvensen próbálkoznak minden trükkel, ami kitolja a szoba sötétbe borulásának időpontját. Ezt egyébként teljesen megértem. Ami nekem a nappali hajsza után a megnyugvást hozó éjszaka, az nekik a fény hiánya, az ismeretlen, a bizonytalan, a félelmetes. Ezt ellensúlyozandó építettem be az estékbe az énekelgetést, a verselgetés, azt remélve, hogy  talán könnyebb elszakadni a nappaltól, ha egy ismerős hang mesél/dündörög mindenféle szépségekről. Nem utolsósorban nekem is segít az éneklés ellazulni (nagy igazság: ha én feszült voltam, az átragadt a gyerekemre is). Türelemmel tudtam kivárni, amíg lecsukódnak a pillák, hogy utána még kiosonjak és a még rám váró házimunkát befejezhessem.

Update: valamelyik nap P nosztalgiázott a fiatalkoráról (ő nevezte így), amikor erős ellenérzésekkel viseltetett a lefekvés iránt, mint most a öccse. Megleptek azok momentumok, amiket kiemelt. Az esti dündörgés volt az egyik, azt "iszonyúan imádta". Nem mesélem el az összes titkos sutyorgásunkat, se a kedvenc verseit, dalait, a hátvakarászós pillanatokat, de nem múltak el nyomtalanul. Pedig akkoriban nem úgy tűnt, hogy ilyen mély nyomokat hagytak volna. Mindenesetre sikerült meghittséget, biztonságot csempészni a félelmek helyére.

Persze egy idő után elkopnak és unalmasak lesznek a régi, megszokott dalok, elmegy a varázsuk, ezért cserélgetem a repertoárom. Szerencsére már a Ringató Sárkányparipán vágtattam című kötetében is volt jópár, ami az estéink része lett, azonban az igazi bőségszaru a Szunnyadj kisbaba kötettel érkezett meg. Igazi hiánypótló kötet, hiszen sokféle stílusú eredetű, különleges dalt gyűjtött össze a szerző. Szerencsére már nem nekem kell különböző helyekről összkínlódnom, mindig találunk kedvünkre valót.

Gróh Ilona ezúttal is jól áttekinthető tematika köré rendezte a kötetet. Az első részben magyar népi altatókkal ismertet meg, a másodikban más népek altatói, az utolsó fejezetben pedig komponált dalok kaptak helyet. A népi altatók nekem igazi meglepetések voltak, mert nagyobb részüket egyáltalán nem, vagy nem így ismertem. Sok közülük Erdélyből, Moldvából származik és mindegyik szövege, dallama megkapó, magával ragadó.

A második és harmadik rész dalai között már sokkal otthonosabban mozgok. Nagy boldogságomra egy csomó elfeledett, régi ismerősömmel találkoztam, a mellékelt CD-n pedig igazán gyönyörűen szólnak dalok. Ráadásul a szép női hangok mellett megszólal egy bársonyos férfihang is! Elvégre apukák is énekelhetnek esténként.

A legkisebb nem-alvóm még a testvérénél is nehezebben küzd meg az éjszaka kezdetével. Viszont az énekelgetéssel sikerült egy pavlovi-reflexet kifejlesztenem benne. Van egy dal, aminek a dallamát nehezen veszi be a fülem, ezért a minap az autóban hallgattam, miközben délben elgurultunk P-ért az iskolába. Ahogy hallgattuk és énekeltem arra lettem figyelmes, hogy T elcsendesedik, elréved, majd laposakat pillantgatva azt kérdezi, hogy már este van, aludni fogunk? Mire az iskolához értünk el is aludt. Nem állítom, hogy csodaszer az éneklés, de az esetek többségében működik, nemcsak a gyerekeknél, de a felnőttek számára is. Hiszen egy altatót nem lehet idegesen, feszülten végigénekelni. A levegővételek, a kitartott hangok, a hajlítások tökéletesen el tudják terelni a figyelmet a napi bosszúságokról. A ritmusos lélegzés pedig segít a feszültségek elengedéséhez. Legalább  alvás idejére. Ha pedig a kezdet jó, akkor az éjszakai pihenés is nyugodtabb lesz.

A mesés illusztrációk Szalma Edit gyönyörű munkái, aki most ebben a munkájában is tökéletesen ráérzett a lényegre. Kifejező rajzai, időnként álomszerűek, az éjszakát, az álmok világát csodálatosan mutatják be, így a szépséges képek miatt is érdemes lapozgatni a könyvet. 

A Ringató sorozatnak egy kis gyöngyszeme nekem ez a könyv, nagyon jókor talált ránk. A szerző kedves, és szívhez szóló ajánlásától kezdve a sok-sok különleges és gyönyörű dal, a szívmelengető illusztrációk miatt nem lehet nem szeretni. Kezdő szülőknek ideális ajándék (hogy örültem volna én is egy ilyen gyűjteménynek annak idején!), gyakorolottaknak pedig nagy öröm.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.