Izgalmas volt az ősz a Piatnik háza táján. Az új katalógusukban egy csomó érdekes, új játékot mutattak be, szinte választani is nehéz volt közülük. (Azért valahogy csak sikerült.) Némi vívódás után végül nem a  Spiel des Jahres családi kategóriáját megnyerő Imhotep mellett döntöttem, hanem Peter Cioni World of Monuments grandiózus nevet viselő játéka jött velünk haza. 

Élénken emlékszem az egyik utolsó, vadul napsütéses őszben végrehajtott gondtalan és éppen ezért iszonyúan jókedvű délutáni kószálásunkra. Amikor csak visz a lábatok, könnyű a léptetek, és mindenféle lényegtelennek tűnő marhaságról fecsegtek pl. a gyerekeitekkel. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy fagyizás után szabad-e gofrit enni (sőt, magától értetődik). Annyira jól sikerült ez a kis kiruccanásunk, hogy nem érhetett véget egy szimpla vacsorával és az 500 új fotó nézegetésével. Hogy még emlékezetesebbé tegyük a közös kalandot, a két kiskorúval csoportosan, hirtelen felindulásból elkövettünk egy társasjáték-beszerzést. Csak a hazafelé, a közlekedési lámpák piroshullámába kerülve (ilyen a hirtelen felindulás természete) töprengtem el, vajon nem intő jelként érkeznek-e a sorstól? Elvárásaim tehát bőven voltak.

A bennünk lapuló építész

Az első kellemes meglepetés akkor ért, amikor megláttam a szabályt. Mindössze négy oldal, ami élőszóban akár 4-5 percbe is összesűríthetőek. A legtöbb kisgyerek játékarzenáljában legkésőbbb 1 éves kor könyékén megjelennek az építőkockák. Mert a semmiből alkotni valamit és aztán gyönyörködni a művünkben, megunhatatlan. A szerző, Peter Cioni is így lehet ezzel, hiszen a WoM központi motívuma egy-egy híres épület megépítése. Egyetlen szomorúságom van csak (és ez sajnos a Queen Games játékaira úgy általában jellmező), az építőelemek korántsem olyan jó minőségűek, mint ahogyan elvárnám. Még az első játék előtt a kezembe került egy lepattant szélű darab (ejnye!), a festés pedig helyenként foltos (cccc). Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy azóta egyetlen elem sem sérült, pedig játszottunk velük, tehát valószínűleg gyártási hibáról lehet szó (de akkoris). Az illusztrációk viszont kifejezetten szépek.

A játék lényege, hogy a játékostársainkkal három fordulón keresztül, kockánként felépítsük a négy híres (Notre Damme, Szent Péter székesegyház, Kapitólium, Taj Mahal) épület egyikét. A játékosok az első fázisban a kőbányából gyűjtik paravánjaik mögé a köveket. Ezeket körönként az építmény tábláján látható útmutató alapján helyezzük  fel. A  bánya körgyűrűin a játékosok tetszőleges irányba négyet* lépnek. Az utolsó lépésnek mindig a legkülső kör egyik mezőjén kell végződnie. Amelyik mezőre rálépünk, onnan egy követ fel kell szednünk (fekete jelöli a keződjátékost).

Amint kiürül a bánya, jön a második fázis, amikor a tényleges építés zajlik. Ekkor a játékosok egymást követően pakolják fel az építőköveket. A beépített kockák értéke szintenként emelkedik (1. szint 1 pont, 2. szint 3 pont, 3. szint 5 stb.). A beépítést követően azonnal lelépjük a szintnek megfelelő pontjainkat. A képeken a Szent Péter Székesegyház épül. A tábla alsó részén helyezkedik el a tervrajz, ami meghatározza, hog melyik kő, hova fog kerülni. Jelen esetben a legtöbb (7) pontot érő kő színe fehér, ugyanakkor ez a szín az épület első szintjén szerepel csak. Tehát a nem olyan egyszerű megcsípni a kupola csúcspontjának beépítését.  

A gyűjtési szakaszban figyeljünk, hogy a forduló végéig maradjon építőanyagunk. Lehetőleg olyan összeállításban, hogy magasabb szintekre is kerülhessenek. Persze az sem nyerő, ha megépítjük a kevesebb pontszámmal járó szinteket, amire a többiek felhúzzák a nagyobb pontértékű emeleteket. Ezért érdemes sasolni, hogy a többi játékosnak melyik színből lehetnek kockái. Akár előidézhetünk olyan helyzetet is, amelyben a másik játékos kénytelen passzolni (számára a kör véget ér), mert a készletéből nem tud semmilyen építőkockát lehelyezni. Ekkor, ha a paravánunk mögött maradt még  beépíthető építőelem, vígan pakolászhatunk. A kör végén, amikor minden játékos passzolt, a megmaradt kövek után darabonként 1 pont levonás jár. Ezután új kör indul. Feltöltjük a bányát az épület lapján található útmutatónak megfelelően és indul minden előlről.

Azért a stratéga se lazsáljon

Tetszik, hogy a játék mindkét fázisában kell stratégiai döntéseket hoznunk. Mivel ezek nem nehezek, a játék sem lassul be. A gyűjtésnél figyelnünk kell, hogy olyan köveket szerezzünk, amiket 1. vélhetőleg maradéktalanul fel tudunk használni 2. vannak magasabb szintekre beépíthető, sokat érő építőanyagaink is, 3. az első szakaszban mozoghatunk a bábuval akár úgy is, hogy az utánunk következő játékos ne minden lépésekor jusson építőanyaghoz, így már eleve hátránnyal indul. Persze kérdés, hogy a második szakaszban mennyi mindent tudunk készletünkből felhasználni. Ugyanis lehetséges, hogy egy jó pillanatban beépített elem akár több pontot hoz, mint az előző négy építésünk. Erre már a játékos kedvű fiam is rájött néhány játék után. A következő okfejtéssel lepett meg: beáldoz két kockát (ez ugye a kör végén -2 pont), azért, hogy megépítse a játék egyetlen 5. szintjét, ezzel 9 pontot szerezve (nettó 7, a megmaradt kövekért járó pontlevonás miatt). Imádom nézni, ahogy lépései és a lehetséges következményeik kiszámításakor csörömpölnek a kis fogaskerekei. A WoM esetében is igaz, hogy érdemes szemmel tartani a többi játékos gyűjtését/építését és közben saját készletünket is tartsuk szemmel (egy két fős játéknál ez elég könnyű).  Ha résen vagyunk megcsíphetjük egy magasabb szint beépítését is. Ha meg nem sikerül, akkor balansznak gyűjthetünk kék köveket. 

A 3. kör eleje. Naná, hogy mindenki a kupola tetejének fehér kövét szeretné beépíteni.

Visszakanyarodva a bejegyzés elejéhez, a WoM maradéktalanul beválltotta a hozzá fűzött reményeket. Kellemes, lazulós játék, az a fajta, amire mindig szívesen mondok igent. Jó levezetője akár egy kalandos, fárasztó napnak. Rövid játékidő, könnyű szabályok, látványos eredmény. Mi lehet annál jobb, mint jólesően elfáradva hazaérni és a napot azzal megkoronázni, hogy max. 45 perc alatt megépítitek a Taj Mahalt? (Bónusz: mire elkészültök, a pizza is megsül.) Ha kezdőknek keresel társast, vagy olyan játékra vágysz, ami nem szívja le az agyadat, viszonylag gyors és látványos eredménnyel jár, akkor a mindenképpen próbáld ki. Kisebbek, nagyszülők, kezdők, lazulni vágyók, építsetek!

*kivéve az első három lépést, de ez a lényeg szempontjávól irreleváns.

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!

Ár: cca. 8.500,- Ft

Korosztály: 7+ 

Külcsíny/belbecs: az elemek lehetnének szebbek/ könnyed, de élvezetes építkezős