Újabb résszel gazdagodik tavaszváró könyvsorozatunk. A Mukéstásokra a Manó könyvek kínálatában bukkantam. Az öt Jean folytatását nézegettem, aztán máris hipp-hopp találtam egy kisebb kupacnyi könyvet, amiktől felcsillant a szemünk.
A Muskétások az író-illusztrátor Ute Krause első, magyarul megjelent regénye. A meseregény egy sorozat induló kötete, ám önmagában is megállja a helyét, hiszen az utolsó oldalra a szerző minden szálat elvarr. Figyelembe véve, hogy milyen szívsajgással vettük tudomásul, hogy a végére értünk, a következő részekre is nagyon kíváncsiak vagyunk. Ismerkedésünk Ute Krause-val már az első pár oldal után mély és meghitt barátsággá mélyült, mert ez a könyv nagyon jó! Olvasni, felolvasni, hallgatni és visszagondolni arra a meghitt hangulatra, amit körénk varázsolt. Mondhatom, hogy teljesen levett mindannyiunkat a lábunkról, ez pedig nem akármi, mert ugyebár mindjárt hat darabbal rendelkezünk.
A történet viszont csupán egyetlen egérrel, Picandou-val indul, aki egy hamarosan bezáró csemegeüzletben él. A tulajdonosnő Gizi mama a világ legjobb szakácsnője, ám az utóbbi időben komoly nehézségekkel kell megküzdenie. Nemcsak férje halálával, hanem azzal a rengeteg adóssággal, amit sehogy sem tud törleszteni. Ezért aztán -bármennyire is fájó- hamarosan kénytelen bezárni üzletét. Picandou egyik éjjel a hamburgi kikötőnegyedből hazafelé igyekezve meglát egy ájult szőrcsomót. A gyalázatos állapotban lévő kupacnak, se neve, se otthona, ugyanakkor rendkívül választékos a modora. Még egy jókora pukli is díszeleg a viharvert állat fején. Az amnéziás patkány ráadásul meggyőződésesen egérnek vallja magát (és nem ez az egyetlen meglepetés vele kapcsolatban). A helyzet elég zavaros, Picandou szíve mégis megesik a hiperérzékeny patkányon, akit egyetlen éjszakára befogad saját vackába. Másnap reggel viszont újabb váratlan vendég érkezik. Ernie-t a Dundi sellő kocsma tulaja tette hajléktalanná. A hívatlan látogató némi viadal után csatlakozik a csapathoz, melynek immár küldetése is van: segíteniük kell egymáson, hiszen mindannyian pácban vannak. Elsőként meg kell találniuk a patkány családját.
Hamarosan egy fontos nyomra bukkannak, amit követve megjárják a csatornarendszer méységeit, majd kikötnek egy pazar gazdagságban élő főnemesi származású hörcsög ketrecében. Rőtszakállú Richárd, dacára a kastélynak is beillő ketrec nyújtotta fényüzésnek, egyhangú életét rémesen unja. Egy hirtelen elhatározástól vezérelve csatlakozik ő is a csapathoz. Dumas történetének rajongóját eleinte mindenki nyűgnek tartja, ám hihetetlen fordulatos kalandokba csöppennek, amiből Richárd segítsége nélkül aligha tudnának kimászni. Lassanként a kis csapat tagjai összekovácsolódnak, mint a három Muskétás.
A varázslatos hangulatot a gördülékeny, közvetlen és friss szövegnek is köszönhetjük, amiben a fordító Nádori Lídiának nem kevés érdeme van. Krause könyve régi értékeket sorakoztat fel, mint a barátság, hűség, kitartás, találékonyság, mégsem válik ódivatúvá a meséje. A könnyed, humoros részletekben bővelkedő fejezetek, a sajtneveket viselő rágcsálók, a találóan megrajzolt szereplők időnként viccesen körülményes megnyilatkozásai, az emberek világának komikus részletei pedig jól ellensúlyozzák a fennkölt témát. Ezek után nem csoda, hogy a rágcsálócsapatot mélyen a szívünkbe zártuk. Mivel olvastatja magát és az egyes fejezetek sem túl hosszúak, önálló olvasásnak is kitűnő választás.
Egy könyv sikerének az is biztos jele, ha az olvasottak átkerülnek a hétköznapjainkba. Így jártunk az apró Muskétásokkal is, akiknek kalandjai azonnal megérintették a gyerekeimet is, játékaikban visszatérő elemként szerepelnek a hallottak és azóta sajtot is imádják. Üdítő volt a rágcsálók szemszögéből követni a kalandokat úgy az illusztrációk tekintetében, mint az események sodrásában. A szereplők karakterábrázolása nagyon találó és már egy fiatalabb olvasó számára is könnyen érthető, megélhető és szerethető.
Élmény volt Ute Krause könyve, egy igazi modern klasszikus. Követjük is a kis csapatot, bármerre visz az útjuk. Talán Richárd helyesírása ez alól csak a kivétel.
Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról
Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!
