Ha jókedvű kortárs íróinkat kellene felsorolni Dániel András biztosan az elsők között jutna eszembe. Ezúttal egerekkel (tudom, mostanában roppant sok egér tűnik fel a blogon) mulattat kicsit és nagyot. 

Tehát mit tesz az iró, ha jókedvében van? Például kitalál egy vicces katalógust, amelyből egerencia lakosai  mazsolázhatnak a habitusukhoz, vagy vágyaikhoz passzoló újításokból. Apró rágcsálóként az élményektől hemzsegő Bálnabuszon érdemes bejárni a világot. Az őzkomfortos Őzike-társasház nyújtotta előnyeket pedig felsorolni is nehéz lenne. Egy vízalatti vidámparkba pedig igazán non plus ultra élmény ellátogatni (a magam részéről egy földfelszínibe is). A cippelines utazásról nem is beszélve. Arra pedig még álmodban sem gondoltam volna -de nem is baj, hiszen Dániel András megtette helyettem is-, hogy az egerek egészen apró létükre hogyan tudnak emeletes toronyházakat építeni (netán gyümölcsöt szedni).

A szöveg kedves humora, fordulatos megfogalmazásai, fantáziát bizsergető megoldásainak minden alkalommal kellemes perceket köszönhettünk. Felüdülés volt olvasni és örülni a könnyed, bohókás, érdekes egérkatalógusnak. A szerző komoly beleéléssel reflektál az egértársadalom valós problémáira úgy, ahogy egy élemedett korú hétköznapi felnőttnek eszébe sem jutna. Mert Dániel András egérben is jó. 

De vajon mi van akkor, ha az író találkozik egy hasonlóan jókedvű és gazdag fantáziájú illusztrátorral? Hát akkor születik egy olyan lapozó-böngésző, ami nemcsak vicces, de igazi csemege a szemnek. Nem is tudom, hogy született-e magyar szerzőktől ilyen igényes böngésző. Máray Mariann festményei gyönyörű, életvidám színekkel és formákkal kápráztatnak el. Eddig is nagyon szerettem a karakteres, erős színekben pompázó rajzait, ezért különösen örültem a Két Egér Kiadó gondozásában megjelent könyvének. A szöveg rajzos megjelenítése fantáziadús, amit nagy odaadással vizsgálnak a körénk csapódó gyerekek is (ez a tendencia, ha nyilvános helyen kerül elő a táskából). Látnotok kellett volna a  gyermekorvosi rendelőben tett látogatásunk egyikén micsoda sikert aratott a könyv. Hirtelen egyik gyerek sem kornyadozott anyu karján. Csak én ájultam kis híján a székek közé, amikor az egyik mami lezseren közölte, hogy az ő gyermeke tulajdonképpen bárányhimlős. (Utólag is hála neki, amiért tudtam mire készüljek.)

A nagyalakú lapozók világa újabb élménydús és minden szempontból eredeti színfolttal gazdagodott. Hajrá-hajrá még-még-még!

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!