Nehéz elmenni egy könyv mellett, ha olyan sejtelmes zöld-ezüst színben ígér új kalandokat a borítója, mint Lock -A folyó őrei címet viselő új, hat részes sorozata.

A történetben egy csapat gyereket titokzatos meghívást kap Henley Creekbe. Hamarosan kiderül, hogy a szülők számára ártatlan családi nyaralásnak álcázott kiruccanás több furcsaságot és egyelőre érthetetlen rejtélyt tartogat, mint azt elképzelték. Hamarosan összeismerkednek a folyó alatt élő titokzatos lénnyel Fanfolával, aki megismerteti őket ottlétük igazi céljával. Egyfajta ősi csatát -vagy ha jobban tetszik- játékot kell végigcsinálniuk, aminek célja, hogy megmentsék a folyót és visszafordítsák a víz folyásirányát. 

Fanfola csupa olyan dolgot ígér, aminek kevés gyerek/olvasó tud ellenállni. Egy csata, ami igazából egy játék. Bár véresen komolyan kell játszani, de mégsem sérülhet meg benne senki. Mégis, a nyertesek igazi hősnek fogják magukat érezni, a vesztesek pedig átélik az alul maradó fél minden fájdalmát. Ráadásul az egész kaland szórakoztató lesz és félelmetes. 

Ezt nevezem a HP-generáció számára ígéretes kezdetnek! Baccalario, és szerzőtársa Davide Morosinotto (mindkettejüknek több ifjúsági regénysorozatot is köszönhetünk) a hat részesre tervezett kalandregény hangulatát sejtelmes, néhol enyhén borzongatóan izgalmasra festik meg. Ne gondoljatok semmi elrettentőre. A kincsvadászat izgalma és feszültsége, melynek a sejtelmes folyó ezüstszürkéje, a növényzet érintetlen bujasága, a gyerekek külvilágtól és a szülőktől való teljes -bár nem tudatos- elszigetelődése adja a hátterét.  

Egy szó mint száz, nagyon élvezetes olvasmány, szinte pillanatok alatt a végére értünk még úgy is, hogy felolvastam. A szöveg nyelvezete egyszerű, olvastatja magát. A titokzatos, néha mesebeli-miszitkusnak tetsző események és szereplők kézen fogják az olvasót és nem is nagyon eresztik a végéig. Az utolsó fejezeteknél már sejtettem, hogy nem fog annyi mindenre fény derülni, mint ahogy én azt szerettem volna. Kicsit mintha P-n is azt láttam volna, hogy bennmaradt egy adag a visszafojtott lélegzetből. Arra viszont mindeknéppen elég volt, hogy a könyvtárban utánanézzen az író munkásságának. 

Felnőttként olvasva örültem volna a részletgazdagabb karaktereknek, vagy a kissé cizelláltabb eseményleírásoknak (különösen a kaland résznél, amit a felvezetés után úgy találtam, egy picit gyorsan lezárt a szerzőpáros), esetleg ha több dolog derül ki erről a furcsaságokban bővelkedő völgyről. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a 9+ korosztály számára, az önálló olvasást választóknak kevésbé lesznek ezek zavarók, mert az általam érzékelt réseket a fantáziájukból pótolják majd. Kinek-kinek vérmérséklete szerint. 

Baccalario könyve kedvére tesz azoknak az ifjú olvasóknak, akik szeretik a titokzatos kincsvadászatokat, de azoknak is, akik nem bánják, hogy kibontakozóban van egy gyengéd szál is a főszereplő és a másik csapat egyik tagja, Amy között. Ezen a téren is azt remélem, hogy az író egy kicsit nagyvonalúbb lesz mad az elkövetkezendőkben a részletekkel, mert az induló kötetben megteremtett hangulattal mi a horgára akadtunk.