Az olvasás hónapjában duplán számít, ha sikerül egy elkoptathatatlan könyvre bukkanunk. Harcos Bálint Szofi után egy boszorkánycicával győzte meg óvodásomat, hogy a könyvek csodás kalandokat tartogatnak. 

Ettől meg én lettem lelkes. A mérlegünk így alakult: már legalább hatszor olvastuk és a monotóniát általában nehezen tűrő lelki berendezkedésem ellenére nem lepne meg, ha a közeljövőben még legalább ennyiszer fel kellene olvasnom. Minimum kétszer késtünk el, annyira belefeledkeztünk az olvasásba, háromszor simítottunk el hisztis hangulatokat, és minden alkalommal újjult örömmel fogadtuk Pindur kalandjait. Úgyhogy részünkről Pindur for President!, ez pedig egy könyv, minden esetre. 

Harcos Bálint verses meséje, Julia Donaldson könyvecskéinek hangulatát idézte. Felemelt kézzel jelezzen, aki támogatja, hogy a Donaldson-Scheffler páros mintájára itthon is lenne egy hasonló kettős. (Ha éppen kiosontál a melóhelyről fagyizni, akkor elég a vad bólogatás.) A bájosan kedves történetben az éppen kóbor macska-státuszba kerülő Pindurnak új gazdira van szüksége. Épp kapóra jön Banyaguff hirdetése, aki cicasegédet keres. Természetesen a környék összes kóbor macskája a Rémkastélyhoz igyekszik. 

Masnisok, nyeglék, bugrisok, kelekótyák, fogatlanok. Változatos kompánia, amiből a boszi három próbával szándékozik kiválasztani a megfelelőt. A sok hóbortos kóborló macska közül Pindur a nyerő. Okos, empatikus, kedves, aki nemcsak ügyesen megjegyzi a varázsigéket, de a morcos Banyaguffot is megszelídíti.

A szöveg jópofa, vicces, aranyos rímek, barátságosan ismerős szókészlet, élvezetes szópárosítások. A karakterek nagyon jól eltaláltak (a nyegle bonviván, a kényeskedő Masni, akik a próbákat viccesebbnél viccesebb módokon bukják el), a történet nem kiszámítható (kivéve a végét), végig izgalmas marad. Pindur, a kiscica pedig egy tündérbogár. Végtelelenül jóságos, mindenben a jót és a szépet látja, igazi ‘feel good’ történet.

Bognár Éva Katinka sötét tónusú rajzai eleinte meglepő párosításnak tűnnek egy ilyen nagyon pozitív, kedves történethez. De az élénk, életerős színek végül illő vidámságot kölcsönöztek a szövegnek.