Játszva minden könnyebb

Hintafa

Hintafa

M. Kácsor Zoltán: Sárkánytörvény

Zabaszauruszok 2.

2018. szeptember 08. - palinta77

img_1910.jpg

Kedvenc dinoszaurusz krónikásunk visszatért a Zabaszauruszok  második, Sárkánytörvény című kötetével, hogy folytassa a három jóbarát kalandjait. Kapcsoljuk Dínomdánomot!

 img_1912_1.jpg

Az előző kötet három cimborája végre otthonra lelt a tejjel-mézzel folyó és minden egyéb nyalánkságban bővelkedő völgyben. Úgy tűnik, az idill mégis a végéhez közeledik, mert Rilexet az időközben megbecsült fogász-agyarászt honvágy gyötri, a szíve visszahúzza a Dínódombok felé. Ellenben Kunyit! Benne a nagyotmondás még mindig fordítottan arányos testmagasságával, ennek köszönhetően lubickol a népszerűségben és meséi sikerében. És őszintén szólva Barmol is remekül érzi magát a császári udvar énekmestereként, ahol hibátlanul elsajátította a raccsolás művészetét. 

 img_1917.jpg

Persze egyikük sem sejti, hogy Rilexen kívül Káró, a bosszúszomjas varjú is fondorlatos terveket szó. De ez még mind semmi ahhoz képest, amikor leszáll egy olyan hatalmas kéksárkány, aki még a Dínomdánomi Duhajellenes Alakulat pteroszauruszait is varjaknak nézi! És még talán ez sem olyan nagy baj, amíg ki nem derül, hogy milyen küldetést teljesít éppen. A csapat nyakába újabb, komoly fejtörést okozó kihívás zúdul.

 img_1916.jpg

Mostantól gondolhatunk a Zabaszauruszokra úgy, mint a téma referencia köteteire. Pergő, nagyon jó dinamikájú történet, rengeteg izgalmas fantáziával, szórakoztató nyelvi és képi megoldásokkal. A kisebbek számára is érhető, a nagyobbakat pedig az utolsó oldalig mulattató nyelvzsengékkel, humorral szórakoztatja. Nem lennék meglepve, ha alapos és aprólékosan körültekintő munka eredményét tartanánk a kezünkbe.  Olvasóként mindennek csak a pozitívumát érezhettük. Könnyű beleélni magunkat M. Kácsor Zoltán fantáziavilágába, P is csak akkor nézett fel a könyvből, amikor a legszükségesebb volt. Én, mint felolvasó is csak dicsérni tudom az érdekes történetszövés, a váratlan és a figyelmet megragadó fordulatok, no meg a jópofa szójátékok miatt. A  beszédhibás jószágok gyeplőjét is kézben tartotta, nem vitték el a már-túl-sokba a szöveg arányait. Ami pedig a gyerekekre gyakorolt hatást illeti: nekik ez egy jópofa játék volt, amivel pár napig remekül elszórakoztak. 

 

Kecskés Judit pasztelles árnyalatai, a figurák és az apró részletek játékossága élővé varázsolták a történetet. Mondanám, hogy annyira tetszetős a könyv kivitelezése és a tartalma, hogy szinte filmre kívánkozna, de olyan jó élmény olvasni, hogy inkább maradjon csak meg ez a kézbe simuló papíros változat. A megnövelt betűméret és a gondozott, könnyen követhető szöveg önálló olvasóknak is kitűnő választás. Ebbe a történetbe még az is beleszeret, aki már úgy érzi kinőtt a dínókból. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://hintafa.blog.hu/api/trackback/id/tr2014229779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása