Olyan nehéz újrakezdeni a tanítási évet. Nemcsak az iskolásoknak, az óvodásoknak, de a szülőnek is (és felteszem a pedagógusoknak) nem kevés erőfeszítésbe kerül. Arra gondoltam, hogy összeszedek néhány vicces, érdekes, szépséges könyvet, amik mellett el lehet feledkezni -legalábbis egy kis időre- arról, hogy holnap reggel is szólni fog vekker. (De azért tessék időben ágyba bújni!) 

 Quéntin Gréban: Mi leszek, ha nagy leszek?

A Dzsungel könyvével szívünkbe zárt Quéntin Gréban visszatért, ezúttal is egy igen fontos kérdésre keresi a választ, Mi leszek, ha nagy leszek?

Egy napon az óvónéni felteszi a nagy kérdést (kutya)óvodai csoportnak. A kutyusok többségének nagyon határozott elképzelése van a jövőről. Kivéve egyet, aki végül, talán a többiek hatására is rájön a válaszra.

A történet és a szöveg is egyszerű, oldalanként mindössze két-három mondat (nem bántam volna, ha egy kicsit bőbeszédűbb szerzőnk, vagy egy kidolgozottabb mesével áll elő -nálunk ezért egy picit az ingerküszöb alatt maradt, inkább albumként működik). Azonban így is érezhető a növendékeket körüllengő álmodozó, vágyakozó hangulat, ami itt-ott átcsap egy tipikus óvodai piszkálódós hangulatba. A fordítás Csapody Kinga munkája.

A képek szokás szerint magukért beszélnek. Gréban alaposan kidolgozott festményei ezúttal is nagyon látványosak. Megragadnak egy mozgalmas pillanatot, rögzítik, de annyi dinamizmus van bennük, hogy  az oldalakat lapozgatva az volt az érzésem, elég lenne egy szempillantás és a vonat elindulna, egy újabb gombóc fagyi hullana a járdára. Sőt, néha az volt a benyomásom, hogy csak a mi kedvünkért álltak meg egy villanásnyi időre, aztán robognak, suhannak tovább. Talán a gyerekeink fantáziavilágában.

Gyönyörű ez az album, tele álmodozásokkal, amik végig kísérik a gyerekkort. A szöveg egyszerűsége miatt a legkisebb óvodások is értékelni fogják, a képeket pedig együtt csodáljuk.

Maren von Klitzing: 3-5-8 perces mesék viccelődéshez és bolondozáshoz

Újabb résszel bővült a szoros időbeosztással dolgozó családok életét tekintetbe vevő mesegyűjtemény, ezúttal a mókát és a humort állítja középpontba. 

A kötet felépítése az előzőekhez hasonló, a legtöbb mesét az első rész tartalmazza, míg a további kettőben a mesélési idő növekedésével arányosan csökken a történetek száma. 

Egyetlen elvárásom volt: legyen a hallgatóságom számára szórakoztató. Tudjunk ellazulni a történetek mellett néhány percre, tegye könnyebbé az átmentet a vakáció felhőtlensége és az óvoda-iskola kötelezettségei között. Kedvesen huncut, ártatlanul vicces helyzetekre vágytam, amiktől az olvasó is kedvet kap a bandzsítóbajnoksághoz, beöltözéshez, vagy akár a nagyszülős táncórához. 

Még a rövid lélegzetvételű mesék is kellemesen összeszedettek és egységesek voltak. Hangvételükre pedig egyformán jellemző a könnyedség, a jószándékú, ártatlan ugratás. Ezúttal is többnyire családi helyzetekben kibontakozó mókákról van szó, mert bizony a szülőkkel is lehet jól szórakozni, nem csak a fogmosás, vagy a rendrakás ellenőrzésére vagyunk alkalmasak. Több olyan történetről is olvastunk, ahol testvérek lépnek egymással békés interakcióba. A kedvencem az agyonszeretett plüssmalac nevében levelet író nagyfiú, aki a hiányzó malacot Föld körüli úttal mentegeti és a nevében nagyon helyes képeslapokat gyárt (míg az valószínűleg egy mosási-száradási ciklusban vett részt).

Farkas Róbert: Első könyvem a téridőről -Mitől lassul az idő?

Újabb visszatérő, a fizika rejtelmeibe ha nem is beavató, de a tudományhoz mindenképpen kedvet csináló róka papa, aki a téridőről értekezik egy gyönyörű estén át: alkonyattól pirkadatig.

Nem állítom, hogy mindent értettünk, azt meg pláne, hogy azt a keveset el tudnám magyarázni. Abban viszont biztos vagyok, hogy valami megragadt a fiúk fantáziájában a tudomány, a minket körülvevő világ felfedezésre, megértésükre váró titkaiból. Különösen a száguldó vonaton máshogy érzékelt idő és a többi, hasonlóan jól megfogható példáknak köszönhetően. Kötetről, kötetre jobban tetszik ez a sorozat. Nem tanítani akar, hanem lenyomatot hagyni, egy  kellemes első benyomást a tudományról, egy gondolatfoszlányt, egy izgalmas élményt, egy bizsergető titokról, aminek évek múlva valaki majd a mélyére tekint. 

A kötet képi világa most is lenyűgözött. A színek, a mozdulatok, egyszerre sugallnak finomságot és határozottságot, nyugalmat és szilaj boldogságot. A betűtípus és a szöveget körbefonó keret eleganciája sokat dob a könyv hangulatán.
 

Keresztesi József: Csücsök avagy a nagy pudinghajsza

A sütemények titkos életébe pillanthattunk bele Keresztesi József legújabb gyermekkönyvében. Diétázóknak persze felér egy verbális gyötrelemmel a sok ínycsiklandó sütemény grasszálása, mindenki másnak viszont nagyon vidám szórakozást nyújt a szöveg.

Csücsök a kiflisrác Sütiföldre elvetődvén a trónszékben szomorkodó uralkodóval  találja szembe magát. Császármorzsa leányát, Csokisminyon hercegkisasszonyt elrabolta a megátalkodott Vérpuding. Eleddig azonban senki sem volt elég vitéz, pláne elég merész, hogy legyőzze a haramiát. Csücsöknek is hatalmas szerencséje van, hogy Csárli (Aszalt) Meggy majd később egy rágógumiorrú Marcipánegér is csatlakozik hozzá a kalandon.

Ennyi szénhidrátot végigkövetni sem kis dolog és helyenként a történet kapcsán is ez volt a benyomásom. A ‘hogyan’ sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a ‘mit’-nél. Jónéhány kitérővel, kiszólással tarkított mese ez. A rövid mellékvágányok  elvonják az események fő sodrától a figyelmet lényegtelen, ámde érdekes, netán muris részletekkel gazdagodtak Csücsök kalandjai. Ez a gyakorlat engem nem zavart, de azt T-n is láttam, hogy ilyenkor kissé elvesztette a fókuszt, persze hamar visszarázódott. Keresztesi játékos, rímséges bravúrjai pedig nagyon élvezetes perceket okoztak. P meg is jegyezte, hogy milyen érdekes az, ha valaki így tud beszélni. Felolvasni kellemes kihívás és öröm volt, ahogy csűri-csavarja, cifrázza a mondandóját. Üdítő, meglepő és szórakoztató szópárosításai, fordulatai a vércukrunkat megkímélték, de a hangulatunkat nem. Így kell diétásan jókedvre hangolni az olvasókat.

Horváth Ildi jól ráérzett, hogy a sok színes sütemény mellé bizony kellenek egyensúlynak a visszafogott színek. Amik viszont szerepelnek azok jókedvet és energiát sugároznak, ahogy egy cukrászdai szakáruháztól remélnénk. Nem könnyű feladat képileg megjeleníteni a sütiket és míg a fiúknak nagyon tetszettek a szereplők, nekem kevésbé.