Közeleg a nyári szünet, érdemes már most felkészülni olvasmányokkal a vakációra. Ebben a bejegyzésben a kezdő és az olvasást még gyakorló elsős, másodikos gyerekeknek találtok két könyvet. Enid Blyton Öt kölyköt indít, két kalandra.
Gyakran kínlódtunk P-vel a kezdőknek szóló könyvekkel. Sokszor futottunk bele érdektelen, túl jelentéktelen sztorikba, amik nem lendítették előre az olvasás lendületét, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen elvették a kedvét. Úgyhogy idejekorán elkezdtem T-nek nézegetni a megfelelő könyveket. Enid Blyton neve a Faraway Tree miatt jól csengett, úgyhogy az Öt kölyök is azonnal érdekesnek tűnt.
Mindkét kötetre egyformán jellemző az élénk, a teljes oldalakat kitöltő illusztrációk, ez már eleve egy vonzó látvány. A szöveg úgy fest, mintha csak mellékesen része lenne. De ha már olyan klassz színesek és mozgalmasak a képek szinte csak puszta kíváncsiságból ki kellene deríteni, hogy miről szól az az átlagosan 4-5 sor, amivel oldalaként találkoztunk.
A szereposztás is tökéletes. Az olvasást kezdő generációnál csak kicsivel idősebb csapatban van lány, fiú, kutya. Bár személyiségükről kevés derül ki, már ennyiből is látszik, hogy temperamentumuk egészen eltérő, ami még gördülékenyebbé teszi a történetüket. Igazi örökzöld téma gyerekbandák kalandjait elmesélni, mert bármennyire is megy manapság a kütyüzés, azért egy kortársakból álló baráti társaság közös pillanatait semmi sem pótolhatja. Ráadásul ebből elég kevés jut ki a gyerekeinknek -tisztelet a kivételnek. A téma hálás, Blyton kihozta a történetekből, amit lehetett. Nem tette magasra a mércét, rövidke epizódokról van szó, minden felesleges bonyodalomtól mentesen. Történik egy krízis, ami gyorsan eszkalálódik, de mielőtt komoly baj történhetne, a gyerekek közbelépnek és együttes erővel megoldják a helyzetet.
A lovas kalandban egy biciklizős szabadnapon veszi észre az öt barát, hogy a díjnyertes versenyló elszabadult. Ráadásul ők az egyetlenek, akik látják, hogy merre vágtatott. De sikerül-e időben ráakadniuk?
A második részben már kitört a nyári vakáció, amikor a kis csapat tengerparti fürdőzésük közben összebarátkozik egy magányos kisfiúval, aki retteg, mert névtelen zsarolók emberrablással fenyegették meg az apukáját. Itt mondjuk nem teljesen értettem, hogy egy ilyen kiélezett helyzetben vajon miért volt egyedül a tengerparton. Mindenesetre a csapatból ezúttal Vacak szimatolja ki a megoldást.
A tipográfia pedig az olvasót támogatja a szélesebb sorközökkel, a betűméretekkel, illetve a szövegben látható kiemelésekkel. Utóbbiak azért is nagyon praktikusak, mert a megértést is segítik, ha csak ezeken siklik át az olvasó szeme, már ebből is kap egy általános képet a történtekről.
Jamie Littler illusztrációinak köszönhetően a kalandok még frissebbnek hatnak, senki nem mondaná meg, hogy 1956-ban íródtak. (A fordítás pedig Dudik Éva munkája.) Teljesen beváltotta mindkét kötet az elvárásainkat. Kellemes olvasós percek, és a sikerélmény szempontjából is.
