Kamasznak olyan könyvet szeretek adni, ami minimum a gravitáció kétszeres erejével fogja a fotelba szegezni, különben nem érdemes vesződni. Ezért örültem, hogy az utóbbi években egyre több hazai író ugrotta meg ezt a szintet. Nemrég esett meg a Szabadlábon, a Szelek tornya, a Nincsenapám, a Stand up!*, a Pityke és prém és a Gömb. Most pedig Az Emberek országában járunk, a Föld 2646. évében.
*Ez a kötet egy korosztállyal ifjabbaknak szól, mint a többi cím, de efelett érdemes elegánsan elsiklani, mert szülőként is rajongásig szerettem Bakos Virág zakkant családját.
Mészöly Ágnes és Molnár T. Eszter fantáziája a nyaram eddigi legütősebb könyves helye. A két író külön-külön is nagyon sok szeretett olvasmányomért felelős, közös könyvüktől a lélegzetem is sokszor bennszakadt.
Ahogy az várható volt, az emberiség képtelen volt megoldani a békés együttélést, vagy a kettő közül bármelyiket. A klímaváltozás miatt bekövetkezett társadalmi és földrajzi változások és a Harmadik Nagy Háború kitörése után a bolygó nagyobb része lakhatatlanná vált. A krízis után három nagyon eltérő politikai berendezkedésű ország született. Ezek az eltérő megoldások feszülnek egymásnak, a köztük lévő sérelmekkel terhelt viszony munkál végig az egész történeten. Mi Kalaalit Nuunaatból indulunk, ahol a gondoskodó Állam szervezi és tervezi az állampolgárok életének minden pillanatát. Tanulmányaikat, foglalkozásukat, párválasztásukat, haláluk időpontját. Cserébe viszont van ingyenes orvosi ellátás, élelem, lakhatás. Mennyire fontos a szabadság, tud-e jól, egyáltalán szabad hagyni egy olyan gyarló lényt, mint az ember dönteni? Ilyen kérdéseken tipródunk Nanouk és Umia társaságában, akik a Heim nevű oktatási intézményből szöktek meg, miután a múltjukat törlő szérum hatása alól felszabadulva visszatértek gyerekkori emlékeik. Útjuk természetesen sokkal több kalandot rejt, mint azt gondolták volna.
Az olvasó is csak a könyv hosszából következtethet arra, hogy milyen messzire sodródik a két főhős. Földrajzilag és lélektanilag egyaránt. Nem leterhelik az olvasót nyűgös ideológiai vitákkal, hanem felpiszkálják a kíváncsiságát., miközben olyan aktualitásokról muszáj gondolkodni, amibe naponta többször is belebotlik, aki újságot olvas. Könnyen hozzáférhetővé teszik ezeket a sűrű, nehéz és a mindennapok kontextusban terhes kérdéseket. A két főszereplő Umia és Nanouk olyan szimpatikus figurák, követjük őket viharos tengereken, félresikerült döntéseiken keresztül is.
Már a Tél jegyeseinél is látszott, hogy érdemes komoly munkát befektetni az elképzelt világok aprólékos bemutatására. Hiába függünk a képernyőinktől, meg az iMindenségtől, a képzeletbeli utazás még mindig édes, mint a méz. Lebilincselően oldották meg a szerzők, hogy olyan kérdéseken vágyjon önszántából (még ráadásul) agyalni a vakációban a nyájas olvasó, amikor a hőségriadóban is csak a hűtött dinnye képes kimozdítani a tétlenség állapotából. Elhisszük, hogy az arcunkba csapódó kérdések, a potenciálisan kínzó és kétségeket maguk után hagyó válaszok, amivel Umia, Nanouk és a többi szereplő szembesül, akár a sajátjaink is lehetnének mindeközben maximálisan életben tartják a lendületet. A kitérés nem opció, az olvasó egyet tehet: megy és kutat.
Kalaallit Nunaat tudásközpontjában, a Heim intézetbe a fiatalok az ún. mamarut-teszt eredménye alapján kerülnek. Ez a tudatalattiból minden információt kiolvasó teszt teszi teljesen pőrévé az egyént. Nincsenek titkok -kivéve természetesen a legfelsőbb irányítást, akik azért tartogatnak pár meglepetést- ez az átláthatóság pedig mindenkit megfoszt intimitás, a bensőségesség védelmező burkától. Ehelyett a világukat összetartó erő a félelem. A létezést fenyegető ellenségektől egyedül a szabályok és a törvények végletes betartása védhet meg. Ez az oltár, ahol a szabad akarat, az egyén szabadsága megszűnt. Talán nem árulok el nagy meglepetést, hogy sejthetően ezt az állapotot az ország vezetése minden áron igyekszik fenntartani és megerősíteni.
Ebben a felfokozott hangulatban, az életet veszélyeztető ellenségtől való félelemben töltünk minden pillanatot. Iszonyúan élveztem, hogy elvont, súlyos felvetéseket ennyire áttekinthetővé alakítottak. Aprólékosan kidolgozottak a külső és belső terek, a technikai megoldások hihetőek. Molnár T. Eszter tudományos előképzettsége jót tett a könyvnek, csakúgy mint a szerzők érzékenysége a lélekrajzok és a kalandok iránt. Nagyon jó írói arányérzékről árulkodik, hogy sosem sok, vagy túl kevés. A falhoz kenően izgalmas fordulatok mellett arra is van idő, hogy át- és belegondoljunk az olvasottakba.
Sejthetően nagyon komoly munka és tervezés van az Emberek országa mögött, de ebből (dicséretesen) alig érzékelhető valami, miközben száguldunk főhőseinkkel. Utazásunk egy fantasy fejlődésregény. Találkoznak a Könföderáció bankárállamával és az Antartisoq uniformista berendezkedésével. Cél persze a szabadság, de nem az élettel szembemenő luxus ez, egy olyan világban, ahol minden körülmény kiszámíthatatlan? Szerencsére ezt nem tudhatom, de azt igen, hogy a remény, ha másra nem, de a könyv folytatásra -bennem- már megszületett.
Mészöly és Molnár T között olyan írói kémiai van, ami nagyon jót tesz a közös alkotásnak. Berg Judit és Kertész Erzsi esetében is bejött ez a felállás, és bármi is alakította így, zseniális ötlet volt a két szerzőt összehozni.
