Amikor a bejegyzéseket témáját kiválasztom,eltervezem és megírom, igyekszem valamiféle sorrendet tartani. Elsősorban olyan témákat választok, amik a szívünkhöz közel állnak, nagy hatással vannak ránk, aktuálisak (és még így is egy csomó mindenre nem jutott idő). Egyszóval mindent jó alaposan túlgondolok. Most azonban mindenféle előzetes elgondolást, tervet félresöpörtem, mert valami egészen izgalmas történt a tavaszi szünet utolsó napjaiban. P rátalált az első önálló hosszabb lélegzetvételű olvasására, amit nem bírt, és nem is akart letenni. Ebben a tempóban másfél nap múlva csillogó szemmel, fülig érő mosollyal, ugrabugrálva újságolta, hogy kiolvasta a Poptropica -A térkép titkát. Annyira elképedtem, hogy részletesen elmeséltettem vele, de nem csalás, nem ámítás, tényleg így van. (Azóta viszont két naponta arról faggat, hogy mikor jön a folytatás.) Mostmár azt is tudjuk, hogy igenis lehetséges könyvvel a kézben fogat mosni.

A testvérek komoly hatással vannak egymásra. A viselkedésük, étkezési szokásaik, szókincsük, érdeklődési körük folyamatosan kölcsönhatásban van. Az elmúlt két hétben T által felkapott szó, a nagytól átvett  "menő" volt. Már egy egész listánk van menőségekből: menő például a tömbszappan (a folyékony is, ha zöld), a vörösáfonya, a zöld fogkrém, a piros autó, a bicikli, a főtt tojás, a dinók, a robotok. Mióta a tavaszi szünetben elolvastuk Lauren Child Egy valami című könyvét, azóta számolni is menő.

Néha van úgy, hogy a gyerekeim nyomnak a kezembe egy könyvet, időnként pedig más anyukáktól jönnek az igazi kincsek. Erwin Moser így landolt nálunk.

Régóta kerülgetem, szemezek a Csimota Kiadónál megjelent  Az ellenség című könyvvel. Vártam, hogy eljöjjön a megfelelő pillanat, hogy elolvassuk, mert a könyv nem csak megkerülhetetlen, de komoly gyomros is. Persze adja magát a kérdés, miért kellene ilyesmit olvastatnunk a gyerekkel? Egyáltalán, nem korai? Mondom: mert KÖTELEZŐ. Így, csupa nagybetűkkel.

A pinteresten botlottam ezekbe a gyönyörű csillagokba. Elképesztően könnyű őket elkészíteni, az eredmény pedig mesés. 

Végre itt a tavasz! És mit hozott nekünk a Hintára? Egy szeretnivaló kis boszorkát.

Még pár hónap és újra gyűjthetjük a kertből az alapanyagokat ehhez a gyönyörű ablakdíszhez. Addig viszont némi transzparens papír segítségével elkészíthetjük a képen látható vidámságot, amikkel a gyönyörű tavaszi napfény sugarait befogjuk.

A Gigamic játékai már hosszú ideje megbízható darabjai a játékpolcunknak, és gyakori vendégei a játékasztalnak. Olyannyira, hogy az első felnőtt társasom a Quorridor volt. Ezért csak idő kérdése volt, hogy kipróbáljuk magunkat szőnyegkereskedőkként.

Az új barát kihívásai után Félix, nagyfiúsítási folyamatának újabb állomásához érkezett. Mi pedig egészen újszerű problémával szembesültünk: nem tudtuk eldönteni hogyan olvassuk. Ilyen is van.

Tudjátok hogy mondják ausztrálul, hogy kreatív építőjáték? MAKEDO!!!