Vannak mesehősök, akiktől csak látszólag szakadunk el olvasás után. A Muskétásokba pár pillanat volt beleszeretni, de az első rész megjelenését követő kilenc hónap sem tompított az első találkozás boldogságán. A múlt tapasztalataiból okulva a Kalandra fel! esetében már rutinosan a könyv köré…

Brúnó visszatért és újra nekivág Budapestnek! Ezúttal Buda hegyeit barangoltuk be.

Közös családi meggyőződésünk, hogy Jakob Martin Strid bármikor jöhet. Ha váratlan vendégként -mint most-, akkor még nagyobb az öröm. Ha egy új barátot is magával hoz, akkor teregetés helyett leülünk és együltő helyünkben elolvassuk Mimbo Jimbo és a hosszú tél esetét.

Én, a gyanútlan olvasó -bár a fülszöveget ismertem- és a gyerekeim, mint gyanútlan hallgatók nem is sejthettük, hogy a Kisrigók sokkal több, mint egy tüneményes történet.

A liftkezelő kisfiú után szorgosan tanulmányozni kezdtük a Kuflidomb és lakói életét. És ha már megszerettük őket, akkor miért is ne társasoznánk velük? Egy kiadós Kuflinyomozás?

Kicsit szomorkás szívvel álltam neki ennek a bejegyzésnek. Miközben Erwin Moser legújabb, magyarul megjelent könyvével, a Csodálatos Jóéjtmesékkel búcsúztattuk a nappalokat, egy másik, végérvényes búcsúzásra is sor került: október közepén elhunyt a kedves író-illusztrátor. 

jra fordulóponthoz értünk. Ezúttal T-vel, aki egyre többet és jobban  társasozik. Persze eddig is aktívan részt vett a felnőttesebb játékokban, mint “bankár”, vagy az én csapatomat erősítette (a maga módján és kedve szerint). De mindkét szerep abban merült ki, hogy válogatás nélkül osztotta, vagy…

  A kortárs történetek mellett nagyon szeretek klasszikus meséket (fel)olvasni. Mindig jó olyan szöveggel találkozni, ami százsok évvel az első megjelenés után is működik. A Dzsungel könyve is közel 40 kiadást ért meg hazánkban. 

Évekig rettentő könnyű dolgunk volt Julia Donaldson könyveivel. Akár hunyorogva, félálomban is felismertük Axel Schaffler illusztrációiról. Márcsak ezért is nagyon kíváncsi voltam legújabb meséjére, A nyomozókutyára, mert szakítva a hagyományokkal, Sara Oglivie töltötte meg bájos rajzaival.

Azért is jó, ha az ember két gyereknek olvas meséket, mert mindkét gyerek  máshogy viszonyul a hallottakhoz. Persze Miú és Vau történeteivel könnyű dolgom van, hiszen azon mesék halmazának kemény magját alkotják, amiből mindkét fiam bárhol, bármikor, bármennyit meghallgatna. T, aki egyébként…