Nemrég indította útjára a Napraforgó kiadó Porzsolt Ami: Ubukubu Zűrkalandjai -sorozat első részét. Különlegességét az adja, hogy diszlexiások számára kifejlesztett betűtípussal íródott.

A Haba-nak eddig sem kellett cukiságot a szomszédból kuncsorogni. Most viszont annyira túlléptek minden határon, hogy szinte csak hunyorogva tudok a Hambsterbande (Hörcsögbanda) táblájára ránézni. Elég hozzá annyi, hogy első látásra, hirtelen felindulásból stb. beleszerettem. 

Mi köze lehet egy dinoszaurusznak a karácsonyhoz? Hogy kiderítsük, teljes gőzzel belevetettük magunkat Christmasaurus történetébe. 

Ez itt egy társasjátékról szóló bejegyzés helye. Hogy mégsem táblajátékról lesz ma szó, az egy különös és szerencsés véltelennek köszönhető. Az történt, hogy november elején bekukkanthattunk a célegyenesbe jutó Rumini SZABADULÓSZOBÁBA. Titkos tipp: karácsonyi ajándéknak is pazar. 

  Újabb, a karácsonyi várakozást színesítő könyv mutatkozik be. Ezúttal a napjainkra mostanában duplán jellemző időhiány felől közelítettük meg a meséket. Mert a decemberünk általában olyan feszes tempóban zajlik, hogy általában tényleg 3-5-8 perc marad a közös olvasásra.  Ismerős, ugye?

Még (kábé) tíz nap áll rendelkezésünkre, hogy könyv (is) kerüljön a karácsonyfa alá. A választék idén is kétségbeejtően bőséges. Idén is a legfrissebb megjelenésekből válogattam, csupa olyasmit, amit mi is olvas(t)unk. A bejegyzés végén az adventi időszakhoz kapcsolódó, karácsonyt váró történeteket…

Idén Brigitte Weninger: 24 karácsonyi meséjével kezdtük meg a várakozást, felkészülést a karácsonyra. És olyan jól esett, hogy ezt a bejegyzést még legalább hat hasonló témájú fogja követni.

Vannak mesehősök, akiktől csak látszólag szakadunk el olvasás után. A Muskétásokba pár pillanat volt beleszeretni, de az első rész megjelenését követő kilenc hónap sem tompított az első találkozás boldogságán. A múlt tapasztalataiból okulva a Kalandra fel! esetében már rutinosan a könyv köré…

Brúnó visszatért és újra nekivág Budapestnek! Ezúttal Buda hegyeit barangoltuk be.

Közös családi meggyőződésünk, hogy Jakob Martin Strid bármikor jöhet. Ha váratlan vendégként -mint most-, akkor még nagyobb az öröm. Ha egy új barátot is magával hoz, akkor teregetés helyett leülünk és együltő helyünkben elolvassuk Mimbo Jimbo és a hosszú tél esetét.