Visszatért Mattie bolondos nagycsaládjával és ahogy reméltük, a sorozat harmadik kötetében sem férnek a bőrükbe!

Van aki már látja a tél végét. Én csak azt tudom, hogy már álmomban is dinoszauruszok üldöznek, míg én görkorcsolyában próbálok felmászni egy falon. A gyerekek is naponta érdeklődnek a tavaszról, mert teljesen kiábrándultak a télből. Felénk még egy tisztességes hóembert is csak nagy jóindulattal…

T szerint csakis piros. És éppen lehetne is, de ebben a bejegyzésben inkább arról mesélnék, hogy miért volt olyan nagy öröm Marosi Krisztina: Milyen színű a boldogság? címet viselő könyvét kézbe venni.

Ti kedvesek, ugye hajlandóak vagytok a szívetekbe zárni egy bogarakból, rágcsálókból és csúszómászókból álló csapatot? Higiénikusak, dobozban vannak és törődésért cserébe fontos területeket fejlesztenek. Slamászka tapasztalatom szerint olyan kártya, ami minden társasjátékos polc kötelező darabja…

Kertész Erzsi tele van csupa (kellemes) meglepetéssel. Tavaly nyáron Berg Judittal közösen szőtték egy kiskamasz regény fonalát. A négy madár titkának mi is utánajártunk és nem hagyjuk szó nélkül!

T még mindig az a mesekedvelő, aki véleményét már a mesehallgatás módjával is kifejezi. Tetszését elsősorban azzal, hogy ülve, mélységes csöndben hallgatja a mesét. Jelen esetben az én torkom előbb fáradt el, mint az ő figyelemizma. De még így is, mindössze két alkalom alatt olvastuk el a Zseblámpás…

Nagyjából egy évvel ezelőtt tudósítottam a Berger Szimat Szolgálat (továbbiakban: BGSZ) frenetikus sikeréről. Nem sokkal karácsony előtt visszatért a nyomozóbanda, hogy velük együtt eredjünk A hosszúfülűek kincse nyomába.

Ünnepi olvasásaink fénypontja volt Matt Haig karácsony-trilógiájának folytatása. Az első rész zajos sikerét követően feszülten vártuk Reményi Amélia történetét. Ő A lány, aki megmenti a karácsonyt. 

Úgy kellett nekünk a Pesti mese, mint egy falat kenyér, akarom mondani gyerekkorunk csavart kiflije. 

Adventi könyveink közül kimaradt valami fontos: a zenés karácsony! Ettől lesz Igazi a karácsony. Vagy nem?