Nyár elején készítettem egy listát azokról a könyvekről, amiket jó lenne elolvasnunk. Igyekeztem tartani magam a felsoroláshoz, mert volt pár szerző, akivel régóta vágytam megismertetni a fiúkat. Aztán egy nap észrevettem a Kolibri Kiadó várható új megjelenései között a készülő Roald Dahl-sorozatot.…

  Régóta várom már, hogy Kertész Erzsi meséi közül olvashassunk végre, de megvártam, míg belenő valamelyik gyerek. Mostmár tudom, hogy mennyire hiányzott nekünk, mert egy igazi kis gyöngyszemmel lett gazdagabb a szülői a gyerekszoba könyvespolca.

  Nagyon jól esik olyan írók könyveit olvasni/felolvasni, ahol a szerző maga is érzelmileg elköteleződött, és mindent beleadott az írásba. Olyan, mintha elemi erővel szakadna ki belőlük a szöveg, csak hömpölyög és engem is magával ragad. Szívből szerettem A Szemüveges Szirént.*

Idén nyáron sokak kedvence, Titi szülőanyja, új könyvvel tért vissza, eddig ismeretlen szereplőkkel, és sok kalanddal.

A sok nagyobbaknak szóló mese után, most jöjjön mindjárt két, kisebbeknek való jóság a közelmúlt friss megjelenései közül.

  A Könyhét forgatagában T is választott magának könyvet. Fenntartásokkal fogadtam (mert a korosztályi jelölés 5+), de annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül rábólintottam.

Miú és Vau mesevilága után Timo Parvela új vizekre evezett. És micsoda vizek ezek! Olvasás után alig bírtam leesett államat alapállásba igazítani. 

Hozzászokhatnék már, hogy ha a Csimota Kiadó boszorkánykonyháján megjelent könyvet veszek a kezembe, akkor az bevállalós, újszerű, izgalmas, szokatlan, formabontó (és még sorolhatnám). Szerencsére ennyi könyvvel a hátam mögött sem sikerült (mármint hozzászokni), így minden egyes alkalommal izgulok…

Tudjátok mennyire nehéz úgy felolvasni, ha közben kacarászik megállíthatatlanul röhög az ember? Nagyon.

Úgy vettem észre T-nek nehezebb olyan könyvet találnom, ami az első betűtől az utolsóig leköti. Pedig próbálkozom intenzíven, de a nagyobbnál jól bevált könyvek közül sem mindegyik arat nála sikert. Ez persze abból a szempontból kifejezetten előnyös, hogy nem rutinból választok olvasnivalót.…