Nyarunk legkedvesebb, legtöbbet ismételt (a fagyizás és a lego mellett) tevékenysége a fémdomborítás volt. Mindent tud, amit szeretünk: kevés anyagigénye, gyorsan tanulható és nem kell hozzá különleges tehetség.

  Virágoznak a kertek, teraszok. De mi lenne ha egy olyan könnyen fenntartható, látványos kis zöld szigetünk lenne amit minimális erőfeszítés ápolni, viszont hatalmas előnye, hogy segítségével egy óvodás egyszerűen gyakorolhatja az ollóhasználatot. 

Több, mint egy éve nem volt otthoni alkotásainkról szóló bejegyzés (ejnye nekem). Nem mintha, csak olvastunk és társasoztunk volna, de a 2017-es év bizony tartogatott nehézségeket. Iskolaváltás, családi zűrök közepette könyvekbe és társasokba temetkezve, nem volt kedvem fotózgatni az alkotói…

Nálunk meg két nappal a nyaralás előtt leszakadt a könyvespolc. Miután jól kiröhögtük magunkat (én: jellemző, mindenki más: de viccesen néz ki) és akadálymentesítettük a környezetét, elutaztunk. Visszatérve és a napfénytől eltelve roppant energiákat szintetizáltam, így nekiláttam…

Múlt héten végre láttunk egy gyönyörű szivárványt. T, aki a három évesek rácsodálkozó és mindent megkérdező korszakában van, azonnal feldobta a kérdést, hogy honnan ered a szivárvány (ami a valóságban lehet, inkább így hangzott: "de hogyan leszik?"). Elmeséltem, másnap pedig megcsináltuk.

  A festés az egyik olyan elfoglaltságunk, ami töretlen népszerűségnek örvend. T is nagyon szereti, bár eleinte gyakran elvonta a figyelmét a víz, és az ecset varázsa, mostanában egyre többször pepecsel azzal, hogy a festékek papírra kerüljenek. Az elmúlt hetekben elkészült "műveket" együtt…

A pinteresten botlottam ezekbe a gyönyörű csillagokba. Elképesztően könnyű őket elkészíteni, az eredmény pedig mesés. 

Még pár hónap és újra gyűjthetjük a kertből az alapanyagokat ehhez a gyönyörű ablakdíszhez. Addig viszont némi transzparens papír segítségével elkészíthetjük a képen látható vidámságot, amikkel a gyönyörű tavaszi napfény sugarait befogjuk.

Tudjátok hogy mondják ausztrálul, hogy kreatív építőjáték? MAKEDO!!!

Amikor eljött az idő, hogy P saját szobába költözzön, természetes volt, hogy a lehető legbarátságosabbá próbáljam tenni az új lakot. A függődísz-fétisemet ápolandó, egyértelmű volt, hogy legalább egy ilyen csoda fog lógni a plafonról.