Egy ideje tervezgetek már egy bejegyzést magamról. Legfőképpen azért, mert Ti, akik arra szánjátok az időtöket, hogy hétről-hétre elolvassátok a posztokat, -köszönetképpen- megérdemeltek egy tisztességes bemutatkozást. Erre pedig mi lenne jobb alkalom, mint az, hogy immáron 500-an (hurrráááá!!!) lettünk a Hintafa Facebook oldalán. A nevem:

Szmutni Ibolya. A két fiammal és a férjemmel élek a Dunakanyarban. Kicsivel több, mint egy éve döntöttem úgy, hogy blogot kezdek írni, elsősorban a bevezetőben már ismertetett célok vezéreltek. Másodsorban pedig az, hogy végre legyen egy hely, ahol annyit dumálhatok könyvekről, és társasokról, amennyit csak akarok. Mielőtt belevágtam volna, időnként pironkodva vettem tudomásul, hogy egy-egy játszótéri anyukák közötti beszélgetésben már hosszú percek óta én zsibbasztom a társaságot azzal, hogy megint milyen elképesztően jó/vicces/érdekes stb. olvasmányra/játékra bukkantunk. Azt hiszem, hogy mióta a blogon írom ki magamból a könyves/játékos élményeinket sokkal kellemesebb társaság lettem. :D

Arra gondoltam, hogy a jeles alkalomra összegyűjtöm azokat a kérdéseket, amiket gyakran feltesznek a blog, vagy saját személyem kapcsán: 

1. Mikor van idő két gyerek mellett blogot vezetni?

A bejegyzések rendszerint reggel 3 és 6 között születnek. Kevés kívételtől eltekintve a tyúkokkal térünk nyugovóra, így reggel felkelnem -általában- nem olyan nagy kihívás. (Kivéve, amikor igen.) Ez persze azt is jelenti, hogy mire eljön a reggeli ideje, én már egyszer elfáradtam, és várnak egyéb rekreációs tevékenységeim, mint a házimunka és társai. Így.

2. Hogy van energiám a gyerekek és a háztartás mellett? 

Két forrásból táplálkozom: az egyik a sport. Jógázom, ha van időm, és nemrég elkezdtem biciklizni is. Ezek valahogy fel tudnak tölteni annyi energiával, hogy felkeljek.  A másik a blogra érkező kommentek, beszámolók, dícséretek. 

3. Miért nincsenek negatív kritikák a blogon?

A Hintafa a kellemes élményeinkről szól, s bár ezek kapcsán bőven van lemaradásom, a csalódásainkat fedje homály. Tehát negatív kritika nem volt, és vélhetőleg nem is lesz.

4. Mennyi időbe telik egy bejegyzés megírása? 

Nagyjából 6-8 órába. 

5. Mi a legnehezebb egy bejegyzés megírásában?

Legtöbbször az első mondat. Néha pedig az, hogy ne dumáljam túl a dolgokat. Máskor meg az, hogy ne csak annyit írjak, hogy "ez állati jó". Vagy, hogy elcsípjek egy-egy jó mondatot, ami krumplipucolás, vezetés, a postán való sorbanállás, vagy egyéb teljesen alkalmatlan helyen szokott meglepni.

6. Szoktak kritizálni? 

Leginkább a férjem. 

7. Meg lehet ebből élni?

Ebben a formában nem. A blogírás legnagyobb hozadéka az a sok kedves ember, akikkel sosem találkoztam (és nagyobbik részükkel vélhetőleg nem is fogok), de időnként "beugranak" ide, hoznak magukkal néhány jó szót, dícséretet. Ez az üzemanyagom. 

8. Mi a legnagyobb nehézség a bloggal kapcsolatban?

Elegendő időt találni, az összes ötletemet megvalósítani, ahogy elképzeltem. Észrevenni a bejegyzésekben a sunyi kis elütéseket, amik még a tizedik ellenőrzésen is valahogy képesek átslisszanni. Megtalálni az egyensúlyt a blogírás és a család között. Ja, és reggel felkelni. 

9. Hogyan csinálom a Hintafa gyönyörű képeit? 

Nagyon tehetségesen kérlelem a férjem, aki hosszas vonakodás után elkészíti őket. 

Bónusz:

Tavaly egy kedves blogtárstól Könyvparfétól megkaptam a Liebster -vándordíjat, akkor nem reflektáltam a díjjal járó kérdésekre, most bepótlom.

10 dolog, amit kevesen tudnak rólam:

• ha egyedül hagysz egy tál gyümölccsel, mire visszaérsz, Neked már nem marad.
• Mióta jogosítványom van, kifejezetten nehezemre esik megtalálni a bal kezem, elsősorban ezért viselek órát. 
• Nem tudok úgy aludni, hogy a paplan gombos része ne a lábamnál legyen.
• Egyszer, egy fondorlatosan kidolgozott terv keretében (két tettestársammal) eltulajdonítottunk egy helyben olvasható könyvet az egyetemi könyvtárból. A vizsga után természetesen visszavittük. Hasonlóan fondorlatos módon.
• Sokáig messzire elkerültem a lifteket. Kivéve a páternosztert, azt a mai napig imádom.
• Roppant módon utálok cipőboltba járni.
• Nem szeretek napozni, és közönség előtt táncolni sem.
• Utálom a porcukrot. Mindent elront.
• Elképesztően könnyen zavarba jövök, elpirulok, ezért mindig is iszonyú béna voltam randikon, kerülöm a feltünést. 

 Könyvparfé kérdései és az én válaszaim:

Melyik történelmi személyiség bőrébe bújnál és miért?

Húúúú. Nem hiszem, hogy tudnék olyat mondani, akinek szívesen belebújnék a bőrébe, elsősorban azért, mert nem szeretek a középpontban lenni, zavar, ha engem bármul mindenki, olyankor elvesztem a fókuszt.

Melyik ételre mondod azt, hogy soha, de soha többé?

Pho-leves. Pedig imádom a távol-keleti konyhát, de ez nem jött be.

Melyik az az egy tárgy, amit biztosan nem vinnél magaddal egy lakatlan szigetre és melyik az, ami mindenképpen benne lenne a bőröndödben?

Mekkora is pontosan a bőrönd?

Mit csinálsz, ha kikapcsolódásra vágysz? Mi az, ami a leginkább lenyugtat egy hosszú és fárasztó nap után?

Olvasom. Jógázom. Ha hagynak. Ha nem hagynak, akkor beültetem a zavargókat a hintaágyba és mesét olvasok nekik. Amíg ők hallgatnak én meg dramatizálom a mesét, feloldódnak a feszültségek.

Milyen céljaid vannak a blogolással?

Egyfelől szeretném ha naplóként szolgálna a gyerekeimnek és nekem arról, hogy miket olvastunk, játszottunk, csináltunk. Másfelől egyértelműen a világuralom. De ha ez nem megvalósítható, akkor örülnék, ha több gyerek olvasna, hallgatna meséket. Ha a szülők leülnének a gyerekekkel apró kis játékokat gyártani, és ha egyre többen vennék elő a társasjátékokat.

Jellemezd magad 3 szóval!

Mosoly, naív hit, optimista.

Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

A gyerekeim után arra, hogy egyszer meg tudtam javítani valamit, amiről már mindenki azt hitte, hogy menthetetlen. 

Mi a kedvenc illatod?

Karácsony.

Hogyan népszerűsíted a blogod?

Bénán. Ebben nem vagyok jó. Leginkább a tartalomra igyekszem fordítani az időm nagy részét, pedig a pozitív visszacsatolás mindig lendülettel tölt fel, amitől jön az ihlet, és az energia.

Van-e háziállatod, ha igen hogy hívják?

 Virág nevű komondor.