Vannak könyvek, amikből ki lehet nőni, csak nem érdemes. Szemkápráztató és hosszú távú élményeket nyújtanak. A mai bejegyzésben alámerülünk és megnézzük, mit rejteget Föld alatt/Víz alatti világ. 

Hetek óta olvassuk Aleksandra Mizieliska - Daniel Mizielinski Föld alatt/Víz alatt címet viselő csodáját és még mindig eláll tőle a lélegzetem. Persze helyesebb lett volna többesszámot használnom, hiszen nem csak én kerültem a hatása alá. A múlt hétvégén eszméltem arra a mélységes csöndre, ami a gyerekszobából kigyűrűzött. Alapesetben ezzel nem is lett volna gond, csakhogy mindkét gyerek odabent volt, ez pedig mostanában kevés jót ígér. Így, a teregető kosarat kecsesen a padlóra hajítva három lépésben elértem a szoba bejáratát, felkészülve az elém táruló idegrázó látványra. Ehelyett -gyanúmra rácáfolva- békésen kuporogtak egymás mellett, előttük kiterítve a könyv, miközben a nagyobbik olvasta- magyarázta a kicsinek a Föld mélyének titkait, aki mindezt megbabonázva bámulta és hallgatta.

Előzmények

T az elmúlt hónapokban állandóan visszatérő kérdése, hogy mi van alattunk? Mi van az emelet alatt, a garázs alatt, a járda alatt, az úttest, a folyó. a hegy alatt, a fa alatt? Hol élnek a vakondok, merre megy a víz a kádból és honnan jön? Ezért igazi áldás volt, amikor megláttam a könyvet, amiből mindent, ami a Föld és a Víz alatt történik - és érdekes - megtudhatunk. Természetesen még kicsi hozzá, hogy a hallottakat tökéletesen megértse, ugyanakkor egy gyerek fejében az van, amit "beleraknak". Ezért hosszú távon is kifizetődő a figyelmét, kíváncsiságát terelgetni. Ha érdeklődik a Föld alatti élet iránt, érdemes a lehető legalaposabban utánajárni az adott témának, így hozzászokik, hogy ismeretek utáni vágyát ne elfojtsa, hanem kiaknázza (stílszerűen).

Tények 

A lengyel író-illusztrátor házaspár pazar albumában körbejárja a Föld és a Víz alatti világ érdekességeit. Már a könyv szerkezete is "játékos", ami egy ismeretterjesztő könyvnél kulcsfontosságú. Az elején kezdődik a Föld alatti rész, majd a könyvet megfordítva, a hátsó borítónál indul a Víz alatti területek felfedezése. Felépítésük azonos: ahogy haladunk előre, úgy jutunk le egyre mélyebbre, egészen a Föld magjáig, ahol a két világ összetalálkozik. 

A fejezetekben csupa hálás és érdekes témát járnak körbe, nem is akárhogy. Egyedi és szemet gyönyörködtető látványvilágukat, amely nem mentes a humortól (döbbent arcú halakat sem látni mindennap) jól egyensúlyban tartják a hozzáadott információk mennyiségével. Legyen szó fúrótornyokról, a mélység lakóiról, korallzátonyokról, a Krubera-barlangról, vagy a Föld rétegeiről. Igazság szerint ilyen jó érzékkel kellene minden tudást átadni. Amikor az ember azt hinné, hogy az összes bányászatról, gumós növényekről, tengeralattjárók és búvárruhák evolúciójáról rendelkezésre álló információja tökéletesen kielégíti élete végéig, szembejön vele néhány ilyen oldal és már-már sajnálja, hogy nem oceanográfus lett. 

Meglepő erő árad ezekről az oldalakról. Az ismeretanyagot egyszerű szavakkal (a magyar fordítást Kellermann Viktóriának köszönhetjük), de érzékletesen adják át, ez pedig arra ösztönzi az olvasót, hogy a többi fejezetbe is újra és újra belemerüljön és kiderítse milyen hihetetlen érdekességet tartogatnak a következő oldalak (a kereszthivatkozások is sokat segítenek). És nem csalódnunk soha (még akkor sem, ha a végére érünk, mert csak megfordítjuk és kezdődik minden előlről). 

A Föld alatt/Víz alatt olyan olvasmány, amely folyamatosan fenntartja az érdeklődést, piszkálja az olvasók fantáziát. Azt az átható üzenetet hordozza, hogy a tudomány, a tudás menő! (Mert tényleg az.) Mindez a digitális világban igazi csodának és komoly értéknek számít, hiszen a képernyőzés terjedésével a minket körülvevő világ dolgai túl hétköznapinak, lassúnak, magától értetődőnek tűnhetnek, ezért az érdeklődés perifériájára szorulnak. Például hányan gondolunk bele, hogy a talpunk alatt milyen csövek futnak és, miért fontos a sorrendjük. Vagy gondoltátok volna, hogy a világ legmélyebb bányájában a lift 60 km/órával zuhan? A gigászkalmár többfunkciós focilabda méretű szeméhez mit szóltok? Szükség is van rá, hogy megtanítsuk a gyerekeket, az internet és a gugli főként erre jó: tudásunk kibővítésére. Mankóként használják, hogy többek legyenek általa, jobban érzékeljék, megéljék a valóságot.

Különösen fontosnak tartom, hogy az olvasottak nemcsak megragadtak a fiúk fantáziájában, hanem P, aki már nagyobb, azonnal konvertálta a hétköznapjainkba a szennyvíz tisztításának jelentőségét. Nem utolsósorban annyira rajtuk ragadt ez a kísérletező-kutató kedv, hogy azóta szívesen vizsgálnak egyéb érdekes dolgokat is.  (Tipp! 1. Mérjétek le az aszfalton a kék bálna hosszát. 2. Nézzétek meg a térképen, hogy mit találtok a Mariana-árok mélységének megfelelő távolságra attól a ponttól, ahol vagytok.) A vulkános rész és a halak (minő meglepetés) után napokig hasonló rekordok után kutattunk. Kihagyhatatlannak tűnt, hogy megnézzük az egyik videómegosztón az embert, aki lemerészkedett  egy tűzhányó közvetlen közelébe. A következő -jelenlegi is futó- kutatásunk tárgya az óceán legmélyét bejáró Challenger Deep kalandjait tárja fel. Bónuszként, miközben néztük a Challanger Deepről készített dokumentumfilmet, P -általános megdöbbenésre- felismert egy batiszkáfot. 

Úgy érzem nem csak könyvet, hanem életstílust ajándékoztam a gyerekeimnek: a kérdezés, érdeklődés, nyitottság, gondolkodás, figyelem, tudatosság luxusát. Mert egy gyerek fejében tényleg az van, amit "belerakunk". 

 Ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról sem.