Tengermélyi kalandokra invitállak titeket ebben a gyönyörű napsütésben. Illetve nem is én, hanem Antoine Bauza, akinek hívó szavára érdemes odafigyelni, hiszen a 7 Csoda és a Tokaidoban tett utazásainkon is bebizonyította, hogy tud egyet s mást a társasjátékokról.

Legújabb, Oceanos névre keresztelt játékában ismét messzire kalandozunk: egy mélytengeri expedíció kapitányaként tengeralattjárónkkal próbáljuk a nagy kékséget bejárni. Célunk, hogy minél többféle halfajt, kincset és korallt gyűjtve a lehető legmagasabb pontszámot szerezzünk meg.

Ehhez nélkülözhetetlen, hogy tengeralattjárónk a megfelelő fejlettségi szinten legyen, különben sem a begyűjtendő halfajokat sem a megkaparintható kincseket nem tudjuk majd a fedélzetre hozni. Útunkat ráadásul nemcsak a többi tengeralattjáró kincsekre éhes kapitányai nehezítik, hanem a a tenger mélyén meghúzódó Krakkenek is. 

Nem tudom, hogy Ti mit kerestek egy játékban, én azt, hogy teljesen elmerülhessünk az alkotók által megálmodott világban. Halljuk a tenger morajlását, a piacon a szőnyegek suhogását, a vonatok zakatolását, szinte érezzük a kakaóbab és a tenger sós illatát. Akárcsak egy jó könyv, legyen magával ragadó, teremtsen erőteljes atmoszférát és igen, mindemellett még roppantul örülünk ha érdekes és szórakoztató is. Bevallom, én már a szerző nevét olvasva és az illusztrációkat megpillantva bizalmat szavaztam a játéknak, hiszen akár az ókorban, akár Japán tengerpartján sétáltunk békésen, Antoine Bauza játékaiból áradó élmények mindig felejthetetlenné tették a játékainkat. A látványos illusztrációkért felelős Jerémie Fleury (ő jegyzi a sokak által nagyon várt DoW kiadásában hamarosan megjelenő Yamatai illusztrációit is) steampunk stílusú rajzai egyszerre játékosak és idézik fel az elképzelt múlt, Nemo kapitány világát. Egyszóval az alaposan megtervezett és jól átgondolt játékban kalandok is izgalmas döntések sokasága vár ránk. Az a fajta, amire gyanútlanul vet egy pillantást az ember és máris tudni akarja, hogy miezmiezmiez és hogy kell játszani?

A képen látható módon előkészítjük az expedíciót. Ez, -akárcsak Bauza legtöbb játéka- némi időt vesz igénybe, de minden fáradozásért kárpótolnak a nagy igényeséggel megrajzolt gyönyörű komponensek. (Leszámítva a dobozban uralkodó káoszt, mert inzert híján a bezacskózott motyók csak úgy, egymás hegyén-hátán tülekednek. Egyébként ez az egyetlen apróság, ami picit zavar, de ez is csak annyira, hogy még nagybetűt sem érdemel.)  Minden játékos választ magának egy tengeralattjárót, majd az 1-es szintű elemeket összeilleszti, a többit pedig maga mellé rakja, a játékossegítő lapkával együtt. A tengeralattjáró üzemanyagát, és a búvárt a jármű megfelelő helyeire deponáljuk. 

Néhány járgány

A óceán mélyének felfedezése draftolással zajlik, három fordulóban, mindegyikben öt körön át. A fordulókban az óceán egyre mélyebb rétegeit hódítjuk meg vagy nem.  A kezdőjátékos lesz az első körben a Kapitány, aki -saját magát kivéve- mindenkinek annyi kártyát oszt, ahány periszkópja van a járgányának +1-et. A játékosok ezekből választanak egy kártyát, amit meg szeretnének tartani, a többit odaadják a Kapitánynak, aki szintén kiválasztja, hogy melyiket rakja le maga elé a többit pedig eldobja. Ezután mindenki felfedi a kártyáit, amik balról jobbra gyűlnek egymás mellé. A játék végéig körönként váltakozik a Kapitány szerepe. 

Hogy melyik kártyá(ka)t érdemes gyűjteni a rajtuk látható elemek határozzák meg. Vannak pontnyereséggel járók, mint az állatok, kincsek és korallok, de olyan is, mint a Krakkenszem, amiből ha túl sok gyűlik össze pontveszteséget okoz. Egyes kártyák sarkában láthatóak sárga és zöld színű kristályok, illetve egy tengeralatti bázis képe is, ezekkel fejleszthetjük a tengeralattjárónk részeit. Egyes szintről kettes szintre 1 (sárga/zöld) kristály + bázis kombóval léphetünk fel, kettesről hármasra viszont már 1 sárga ÉS 1 zöld kristály + bázis összegyűjtésével ugorhatunk. A forduló végén "visszatérünk" a bázisra, összeszámoljuk a begyűjtött halainkat, visszakapjuk a felhasznált üzemanyagokat. Végül, ha maradt fel nem használt kristályunk, a játékossegítő lapkán látható bázis segítségével még kivitelezhetünk egy újítást.

A forduló végén a játékossegítő lapkának köszönhetően a Mylady periszkópja eggyel nagyobb szintre fejlődött.

A körök végén akciókat is végrehajthatunk: fejleszthetjük a tengeralattjáró valamely részét, megtarthatunk még egy kártyát, vagy kiküldhetjük az egyik búvárt, hogy begyűjtsön egy kincsesládát. Ezeket az akciókat az alapfelszereltségű tengeralattjáró is lehetővé teszi, ám minél fejlettebbek bizonyos részei, annál több lehetőséget biztosít számunkra. Gyorsan vegyük sorra, hogy az öt rész milyen előnyökkel jár. A magasabb szintű periszkóp  több kártyát (választási lehetőséget) biztosít a tulajdonosának. A felesleges kártyáink közül egyet eldobhatunk, a többit pedig kalandortársaink kapják meg, akiknek komolyan ronthatjuk esélyeit egy kellemetlen kártyával. A nagyobb akváriumban több hal fér el, így több győzelmi pontot (fajonként 2 pontot a fordulók végén) tudhatunk a magunkénak. A tágasabb légzsilip viszont több búvár számára nyújt helyet, akik így több helyről gyűtjhetnek kincset. Egy fejlettebb motorhoz több üzemanyag jár, aminek segítségével több kártyát tarthatunk meg egy körben. Végezetül az erősebb propeller körönként győzelmi 2 vagy 5 ponttal gyorsítja meg haladásunkat. 

Több üzemanyagnak köszönhetően több kártyát tudunk megtartani.

A kártya csereberének köszönhetően alaposan át kell gondolnunk, hogy mi az egy egyetlen kártya, amit meg szeretnénk tartani és melyiket adjuk tovább. Persze ezek a döntések nem olyan nehézségűek, hogy a percekig tartó mérlegelés lelassítaná a játékot. Cserébe a nagyjából háromnegyed óra alatt lezajló expedícióink érdekes helyzeteket, fontos mérlegelési lehetőségeket kínálnak. A tengeralattjáró mely részét és mennyire érdemes feljeszteni? Jobb ha minél hamarabb tudunk több kártya közül dönteni, vagy inkább arra kellene koncentrálni, hogy minél tágasabb legyen az akváriumunk? Játszásaink szempontjából ismét új tanulságokkal szolgált az Oceanos, hiszen időnként olyan gyalázatosan ócska kártyákhoz jutunk (az interakció hiányára nem lehet panasz), ami miatt kénytelenek vagyunk eredeti fejlesztési terveinket újragonodlni, az adott helyzethez igazítani lehetőségeinket és ebből kihozni a legtöbbet. Azt hittem, hogy ez az én 8 éves gyerekemnek nem fog olyan könnyen menni, de láss csodát: amint konstatálta, hogy periszkópom fejlesztésének köszönhetően sokkal több és jobb lapokhoz jutottam, ráadásul a neki juttatott lapokkal tevőlegesen akadályoztam: új tervet gyártott és elkezdte begyűjteni a korallokat és a kincseket.  Persze, mint a legtöbb fejlődési folyamatban, ebben is tapasztalható időnként regresszió (a kétségbeesett, hisztis játékos új, eufemizált neve), de azért a küzdőszellemét nem tudja megtörni. Ahogy az elején is írtam, jól átgondolt, nem fárasztóan mély, mégis érdekes döntési helyzetekbe csöppentünk. A látvány pedig magáért beszél.

 A legnagyobb összefüggő korallmező 13 pontot ér. A búvárok felhozzák az összes kincset, amit a felszínre visszatérés közben találnak. 

Antoine Bauza egy nagyon könnyen tanulható, egyszerű szabályokkal dolgozó érdekes és élvezetes családi játékkal övendeztetett meg minket idén tavasszal. 

Ár: cca. 10.900,- Ft

Korosztály: 8+ 

Külcsín/belbecs: gyönyörű, izgalmas, magával ragadó

Ha tetszett a bejegyzés, ne felejtsd el like-olni a Hintafa Facebook oldalát. Akkor bizosan nem maradsz le a további kalandjainkról 

Amennyiben felhasználnád a bejegyzésben szereplő képeket, kérlek előtte mindenképpen vedd fel velem a kapcsolatot! Köszi!