Már egy ideje (2 éve) munkálkodom, hogy a kamasz R-t is meghódítsam a könyvek számára. Mostanra eljutottunk oda, hogy rendszeresen “rájár” a házi könyvtárunkra, így az utóbbi időben én is nagyobb elánnal vetettem bele magam az ifjúsági könyvek tengerébe. Az elért siker nem kevés mértékben köszönhető az olyan könyveknek, mint az Ahol a barátom, ott az otthonom.
Amikor elkezdtem könyveket adni R kezébe, azt gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz. De hamar kiderült, hogy jól körülhatárolt ízlése és elvárásai vannak. Ne legyen romantikus lányregény, se fantasy. Így aztán jócskán megcsappant a szóba jöhető címek száma. Azonban ezek a megkötések nagyon jót tettek az olvasásainknak, mert rátaláltam sok-sok igazán színvonalas történetre.
Paul Griffin írását, már a szépséges borítót megpillantva a tuti befutók közé soroltam, mert a szerelmek és a fantasy kicsukva, viszont négylábúak minden mennyiségben jöhetnek!
A történet főszereplője Ben Coffin egy igazi kívülálló. Nem saját döntése eredményeként, de minden életkörülménye ebbe az irányba sodorta, ő pedig alkalmazkodott. Anyja drogos múltja miatt árvaházban nőtt fel, ahonnan 10 éves koráig fogadta senki örökbe, pedig nagyon okos. Már a vezetékneve (a ‘coffin’ koporsót jelent) is elég ahhoz, hogy a suliban a “menők” rendszeresen piszkálják, gúnyolják, lenyúlják az ebédpénzét.
Tanulva a múlt és a jelen eseményeiből Ben minden igyekezetével azon van, hogy láthatatlanná váljon mások számára. Mégis van néhány ember, akik belesnek a Star Wars-álmodozások mögé. Elsőnek a beszédpatológus Tess, a vagány, jócskán középkorú örökbefogadó szülője. Majd Mrs. Lorentz, a figyelmes könyvtárosnő, aki a kezébe nyom egy könyvet, ami Ben komfortzónájától nagyon messze esik. A könyv és az olvasás mindjárt két találkozással ajándékozza meg hősünket. Haley a szivárvány összes színe mögé rejti leukémiáját és teljes szívéből hisz felgyógyulásában. Flip, a pöttöm kutyus, akit még az utcamacskák is rettegésben tartanak pedig legalább olyan elveszett, mint leendő gazdája. Bár hármójuk kapcsolatának alakulását, viharait követjük végig, mégis leginkább a Ben életére gyakorolt változások állnak a történet középpontjából.
Érdemes komolyan venni a könyv fülszövegét, mert felváltva szívbe markoló és lélekmelengető. Időnként pedig mindkettő egyszerre. Nagyon tetszett a folyamat, ahogy a hullámvasút módjára változó történések hatására Ben láthatatlanból látható lesz, megtalálja a helyét és a kirekesztettség érzését átveszi saját különlegességének tudata. A félelmei helyett pedig megtapasztalja a reményt, ami az örökös jövőtől való rettegést bizakodással tölti fel. A fejezetek között gyakran ugrunk egyet az időben, ettől pedig olyan érzésem volt, mintha Ben életének színes, olykor vidám, máskor szomorú, vagy akár elkeserítően magányos pillanataiba lesnénk bele. A végére az összkép megnyugtató és reményt keltő, ahogy a borító napságra részletei ránk mosolyognak.
Griffin elbeszélői stílusa nagyon kellemes, olvasmányosan de mégis határozottan alakítja a történetet, nem éreztem, hogy akár egy pillanatra is visszatáncolt volna egy kellemetlen esemény elől. A nyelvezete is gördülékeny, laza (köszönet Tóth Gábornak a fordításért). Nagyon tetszett, ahogy Ben életének egy-egy meglepő tényét, mintegy félvállról csak úgy bedob a “társaslgásba”, aztán figyeli, hogy a meglepett olvasó mihez kezd vele.
Miután viharos gyorsasággal visszakaptam R-től a regényt. Csak annyit mondott, hogy aranyos volt. Aztán pár nap múlva előhozakodott egy-egy részlettel, amiről eszébe jutott a saját életéből, majd egy másik beszélgetés alkalmával újra. Valahogy az ember bőre alá kúsznak Ben-Flip-Halley és a többiek sorsának lapjai. Aztán ott visszhangoznak és ránk köszönnek, amikor szükség van rájuk. Még a formátuma is arra termett, hogy magával cipelje kézben/táskában/szívében. Mikor, hol van rá épp szükség.
