A rabbi és az oroszlán után egyből rávetettük Bajzáth Mária legújabb, kiskamaszoknak szóló népmese gyűjteményére, az Én, senki, segítségre . Jött, mesélt és győzött.
A sorozat következetesen végigvitt koncepciója -korosztályonként összegyűjtött, válogatott történetek- átgondoltságról és alapos tervezésről árulkodik. Különböző illusztrátorok rajzai varázsolják az adott korcsoport számára vonzóvá és barátságossá a köteteket. A képek visszatükrözik a mesék sokféleségét, eltérő hangulataikat. Azért is nagyon szerencsés ez a bontás, mert így a szerkesztő-szerző is szabadabban mozoghat az adott keretek között, és a felolvasó szülőnek sem kell olvasás előtt szelektálnia.
A negyedik kötettel belépünk a kiskamaszok világába, akik már kicsit többet látnak a világból, jobban érzékelik az olykor nagy árnyalatbeli különbségeket. Újfajta, rázósabb kérdések merülnek fel, amikre nem lehet kitérő mondatokkal, elterelő kérdésekkel válaszolgatni. És itt megint Bajzáth Mária gyermekismeretének dicséretére válik a tartalom. Nagyon pontosan működő belső műszere segítségével válogatta össze a meséket a világ minden tájáról. Hozzásegítve a kiskamaszt, hogy kitekinthessen más kultúrákba, új nézőpontokat fedezzen fel a maga számára. Más perspektívákból nézzen, lásson, gondolkodjon a világ teremtéséről, a halálról és még így is nyílik alkalom a szórakozásra. A sötét tónusú borító is arról árulkodik, hogy egy mélyebb, eddig rejtett rétegekbe merülünk le, megjelennek vadállatok, hiszen 9-10 évesen már a gyerek is tudja, hogy a világ nem mindig biztonságos, barátságos oldalát mutatja, de cserébe -olykor- megkérdőjelezhetetlenül izgalmas kalandok várnak ránk.
A könyv hátuljában található részen látszik, hogy ismét világutazók lettünk. Aktív pihenésünket tündérek, garabonciások, teremtéstörténetek, barátok, ellenségek, hazugok és igazmondók, tréfák, furfangos szójátékok dobták fel. Utóbbi egyébként megunhatatlan, ráadásul a tanmenetben is szerepel ehhez kapcsolódó rész. Természetesen a legnagyobb izgalom a manókról, ifritekről és trollokról szóló fejezetet övezte, elvégre ezek a különös lények kimeríthetetlen érdeklődés és kellemes borzongások forrásai.
A szerteágazó témákat felölelő és sokféle hangulatvilágot megteremtő könyvben a mesék egységét az olvasóval létrejövő összekacsintós titkos szövetség jelenti. Bajzáth biztos kézzel vezet, fontos és érdekes dolgokról mesél, mi pedig füllel, szemmel, minden idegszállal figyelünk. A mesék jól tagoltak, vannak hosszabbak és rövidebbek, önálló olvasásra is alkalmasak, de ha még van igény a hallgatóság részéről a felolvasásra, akkor szülők, ne hagyjátok ki a lehetőséget!
Vártam és reméltem, hogy így, vagy úgy de visszatükröződünk a történetekben, remélt válaszokat, kapaszkodókat kapunk, szemléletformáló nézőpontokra bukkanunk. Mennyire más stílusú mesék ezek, mint amiket az iskolába készülő gyereknek meséltünk! Megcsillan bennük Bajzáth Mária gyakorlati tapasztalásokon alapuló tudása, amit jól kamatoztat az olvasó épülésére.
Maros Krisztina illusztrációit is átszövi a gondolatiság, képei alapos megfontoltságról, tervezésről árulkodnak. Persze ebből már kaptunk itt és itt ízelítőt. A játék, amit a sötét háttérszínekkel és az intenzív piros, arany, kék árnyalataival és a népművészetre jellemző formákkal űz, emeli a gyűjtemény igényességét és különlegességét.