Megint félünk. Nemrég Al Ghaoui Hesnával, ma pedig Wéber Anikóval és Ragaccsal a hős kismacskával.
Előbbiben gyakorlati segítséget kaptunk, hogy miként fordíthatjuk javunkra ez a hatalmas belső energiákat igénybe vevő érzelmet. A praktikus tanácsok helyett Wéber Anikó inkább a folyamatra koncentrált.
Wéber írásait és témaválasztásait legelső könyve óta érdeklődve figyelem. Eddig a kiskamaszokat érintő érzékeny, netán tabunak számító iskolai, vagy egyéb színtereken felmerülő problémákkal foglalkozott, izgalmas, krimiszerű stílusban. Ezúttal a nagyobb óvodásoknak és a kisiskolásoknak mesél.
A történet ártatlanul indul: Ragacs véltelenül elfelejti a mamája születésnapját, ezért szalad, hogy ajándékot szerezzen neki. Miután eredménytelenül járja végig a Macskák szigetén az összes boltot, eljut a rossz hírű és tiltott területre, a Macskajaj tanyára, ahol állítólag varázslatos dolgokra lehet bukkanni. Kis kalandja hirtelen drámai fordulat vesz: Ragacsot túszul ejtik a számkivetett bűnöző macskák, akik sötét és gonosz terveikhez akarják felhasználni. Végül hajszál híján megmenekül, de a kaland mély nyomot hagy maga után. A kismacska azóta feltűnően fél minden ismeretlentől, ráadásul rémálmok gyötrik, amiknek okáról természetesen nem mer senkinek beszélni.
Sokféle félelem bénítja meg Ragacsot, aki kilátástalan helyzetében nem is tudja mitévő legyen. Ám egy nap találkozik egy felnőtt macskával, aki maga is fél!
De az események még azelőtt elragadják, hogy Ragacs többet kideríthetne erről a szó szerint titokzatos szomszédról. A Macskajaj-tanya lakói támadást intéznek a szigetlakók ellen, főhősünk testvérét túszként csapdába ejtik. A dolog úgy alakul, hogy végül Ragacs kénytelen lesz átlépni saját félelmén, hogy megmentse testvérét.
Wéber úgy építette fel Ragacs történetét, hogy az olvasónak alkalma legyen átmenni a tipikus, a félelemhez köthető állomásokon. A hazugsággal takargatott szabályszegéseken, amivel saját maga és a segítség közé gördít akadályt. A félelem negatív megítélése, a csúfolódás, a bátorság, mint egyetlen elfogadható hozzáállás olyan beidegződések, amik miatt úgy érezzük, hogy muszáj eltagadnunk, rejtegetnünk gyávábbik felünket. Olyan pontok ezek, amik elszigetelik a kismacskát, és az embergyerekeket és a szorongásukkal együtt bezárják saját magába.
Több olyan mondata is volt Ragacsnak, amiket T szó szerint ugyanígy fogalmazott meg az utóbbi hónapokban. A váratlan, új helyzetekben megjelenő gombóc a torokban például meglepte és persze tetszett, hogy sorsközösséget tud vállalni valakivel, aki hasonló cipőben jár.
Ahogy előző könyveiben, Wéber most is egy jól felépített történet mérföldköveinél helyezte el mondanivalóját. Szerencsénkre nem próbált prédikálni, hanem az események csomópontjain átjutva segít feldolgozni, megváltoztatni félelemhez való viszonyunkat.
Érdekes macskavilágot épített fel, amelyből a humor sem hiányzik. Kedvesek és megmosolyogtatóak voltak a cicák antropomorfizált kifejezései, szigetük felépítése és a szokásaik fantáziadúsak. Viszont a rosszéletű macskák portréjának ábrázolása esetenként túl vadra sikerült.
Buzay István illusztrációi jól passzolnak a történethez, kellemesen színesek, helyesek és támogatják a megértést.
Wéber Anikó előző könyvei is a felolvasást követő beszélgetésekért kiáltottak, ez most sincsen másként. Jó kiindulási pontot szolgáltatnak ahhoz, hogy a gyerekeinkkel szorongásaikról beszélgessünk, felismerjük azokat a reakcióinkat, amik esetleg eltávolítanak egymástól.
