Pásztohy Panka könyvein, illusztrálásain már felnőtt egy nemzedék Az utóbbi években a szerző-illusztrátor munkáiban izgalmas változásoknak lehettünk tanúi. A Pesti mese képi világában és tartalmában is nagyon különleges és személyes emlékkönyve után újabb fontos mérföldkőhöz érkezett a Halló, Mama! című mesekönyvével.

Azért ez persze nem teljesen igaz. Már a Pitypangoknál is érezni lehetett a változás előszelét, talán innen indult el a folyamat, hogy meséi egyre jobban reflektálnak vadul aktuális és lényeges dolgokra. A legutóbbi Pitypang a zebrán című kötetben például Lili a szüleivel együtt igazi civil összefogásban gründolta össze a parkba vezető zebrát! Azért ez nem semmi. Külön tetszett, hogy ezt nem szájbarágósan, minden áron tanítani szándékozva mesélte el, hanem a maga legnagyobb természetességében (mert az is). 

A Halló, Mama! pedig egy mostanra mindennapos problémával foglalkozik: a külföldön élő unoka kapcsolattartása a Magyarországon lakó nagyszülőkkel. 

Kívül-belül visszaköszön a gondosság, amivel megtervezték a mesekönyvet. A tablet alakúra igazított méretek és a képernyőt formázó borító stílusos ötlet. Belül pedig tovább folytatódnak a kellemes meglepetések.

Ez a leghosszabb, legtöbb szöveget tartalmazó meséje a szerzőnek, aki ügyesen vegyítette a mesés elemeket és az ismeretterjesztőnek szánt részeket, amik felkeltik a gyerekek érdeklődését. (Miért van a Föld egyik oldalán reggel, amikor a másikon már este van?) az olyan bájos elemekkel amikor a nagymama olvas mesét esténként a tableten keresztül, vagy a nagyszülők és unokájuk beszélgetései a mindennapi apró-cseprő dolgokról. A végén még egy nagyon helyes meglepetés is éri a főszereplő kisfiút.

Fontos támaszok az olyan könyvek, amik ilyen szépen vezetik végig a gyerekeket az esetleg előttük álló földrajzi (országváltás) és családi változások (nagyszülők más országban élnek). Persze ez mindenki számára komoly terhet jelent, hiszen a szülő nem tudja igénybe venni a nagymamák, nagypapák segítségét, a gyerekek pedig nehezebben tudnak kapcsolódni valakihez, aki nincs aktívan jelen az életükben. Ennek áthidalása, a kapcsolat élővé, megszokottá tételében segít sokat ez a könyv. Persze ehhez az kell, hogy mindkét oldal tevőlegesen vegyen részt abban, hogy ez megmaradjon. És bizony az is kiderül, hogy a kütyük nem önmagukban károsak,  segítik, könnyebbé teszik az életet. A szerző FB csoportjában nemrég indított is ennek kapcsán egy érdekes beszélgetést, érdemes elolvasni.

Az illusztrációk pontosan olyan intenzíven színesek, ahogy szeretjük. A vidám árnyalatok, lendületet és örömöt és boldogságot  sugároznak. A főszereplő kisfiú további kalandjairól még szívesen hallanánk.