Múlt hétre is jutott egy klasszikus és úgy alakult az olvasásunk ritmusa, hogy ezen a héten is be tudok számolni egy eddig számunkra ismeretlen, ám Lengyelországban neves író Janusz Korczak I. Matykó király -világmegváltás kezdő királyoknak című regényéről.

Különleges helyzet, mert az írói álnév mögött meghúzódó Henryk Goldszmit élete legalább olyan érdekes, sokszínű és kalandos, mint Matykóé. Mindkettejük esetében a sokféle árnyalatba sajnos bőséggel jutott a sötétebb tónusokból is. (Közben csendben reménykedem, hogy a folytatásban Matykó sorsa semmiben sem egyezik a doktor tragikus mártírhalálával.)

Matykó árván maradt édesapja, a király halála után. Az uralkodás gondja mostantól az ő tapasztalatlan kisfiú vállát nyomja. Korczak meséje Matykó fejlődésregénye, amelyen eljut a legnaívabb ötletektől a komoly reformokig és megtapasztalja, hogy pusztán a jószándék nem elég. Eleinte az uralkodás merev béklyói, kőbe vésett szabályai ellen harcol, hogy az egész elől meglógjon a harcmezőre, ahonnan a harc és a valóság erejétől kijózanodva tér vissza. Utóbbi hatására megpróbál reformokat bevezetni, hogy a a gyerekek élete is boldogabb, egészségesebb legyen. Persze ezen a ponton osonkodik be egy halvány, majd egyre erőteljesebb DE! Mert Matykó bármennyire is igyekszik jó szívvel, nemes szándékokkal megváltoztatni a világot, ez a cudar realitás nem adja magát. Jönnek a csalárd barátok, kémek, hazugságok. Ki tudja, lesz-e kiút az élet sűrűjéből?

Könyv nélkül is sejtjük, hogy se királynak, se gyereknek nem könnyű lenni és sajnos azt is be kell látni, hogy a “bezzegfelnőttség” sem olyan rózsás, mint a gyerekkorból szemlélve. Matykó minden nemeslelkű reformja, kellő körültekintés és bölcsesség híján több bajt okoz, mint  azt álmaiban remélte. Korczak ügyelt rá, hogy a gyermekek és a felnőttek nézőpontja is teret kapjon, az érintett felek pedig hamarosan átlátják a másik irigyelt helyzetét. Tegye fel a kezét az, akinek a gyerekei nem mondják el legalább egyszer a héten, hogy "neked olyan jó, mert nem kell házit írnod/óvodába menned"!  Ezért, amikor arról beszélünk, hogy komoly változásokra van szükség az oktatási stb. rendszerekben Matykó egy különlegesen jó példa arra,  hogy mindezt csak a megértéssel indíthatjuk útjára.  

Nagyon érdekes a téma felvetése, de maga az időpont is, amikor megszületett a történet. A gyermekorvos, később árvaház alapító és fenntartó Goldszmit (állítólag korának legkorszerűbb intézménye volt) egész életét a gyermekeknek szentelte. Ne feledjük, hogy Maria Montessori pályatársa volt, bár arra nézve nem találtam semmilyen információt, hogy ők ketten találkoztak-e, de az biztos, hogy az Goldszmit küzdelme a gyermekek jogaiért sok tekintetben egybecseng a szintén orvos iskolaalapító Montessoriéval. Korczak ezen regénye a 20-as évek elején jelent meg és bevallom megrendítő volt olvasni, hogy mennyi párhuzam van Matykó és a szerző élete között, illetve milyen sok történelmi eseményt vetített előre. Köztük nem egy a gyerekek számára kedvező változást is megálmodott. 

Erős a kettősség Korczak meseregényében. Ugyanúgy megférnek egymással a Rodarira emlékeztető abszurd részek és egy kivégzés leírása. Könnyen belátható például, hogy milyen gyorsan kényelmetlenné válik az élet, amikor a felnőttek mennek iskolába és a gyerekek a munkahelyekre. A mulatságos részek mellett rendere feltűnnek a keményebb, naturalistább elemek, mert a szerző nem finomkodott a látvánnyal. Nem jön zavarba akkor sem, amikor főhőse mondjuk fejbe lő egy háborús követet. És nem kevés sztereotípiát alkalmaz, de korának irodalmától ez egyáltalán nem volt idegen. Mivel T is itta a mese minden szavát ezért résen voltam és átugrottam, vagy finomítottam ezeken. A kiadó ajánlás szerinti 12 éves kor felett olvasva, hallgatva talán erre már nincs szükség.

A történet legutolsó fejezetéig teljesen tisztázatlan volt, hogy merre fog kanyarogni a cselekmény. Az olvasó szeme előtt sem lebegett egy határozott cél (pl. legyőzni a vasorrút), így osztoztunk a főhős számára is ismeretlen jövő bizonytalanságában. Megjártuk a frontot, Afrikát többször is, Matykó számtalan alkalommal majdnem életét vesztette. Kicsit zavarba ejtőnek is éreztem, hogy ennyire sokfelé tekergünk. De a célt végül elértük: volt két gyerekem, akik minden nap lelkesen várták a folytatást. Ebben a sokszínű világban az ifjú uralkodó akár menthetetlenül el is tévedhetett volna, de a valóságosan mesebeli királyfinkat belső iránytűje mindig csalhatatlanul a jóság, a könyörület és a bölcsesség felé irányította. A fordítás Mócsai -Karaba Márta munkája tette ezt a tanulságos és izgalmas történetet elevenné. 

 Az új kiadáshoz Marianna Oklejak vidám rajzai sokat elárulnak a történet hangulatából.