Mielőtt előszedném a bőröndöket, átnéztem az utaztatásra alkalmas társasjátékainkat. A svájci Helvetiq kisméretű dobozkái nem kerülnek többe, mint egy családi fagyizás (roletti nélkül), viszont a vakáció letelte után is velünk maradnak és szórakoztatni fognak a dakszlik, vízilóval banditák és a végén egy meglepetés.
Az unikornisok szivárványa kicsit kopottas, a lámák meg még úton vannak, viszont pont most érkezett Winston, aki a maga visszafogott módján “olyan cuki, hogy belehalooook!”
Rekordokat döntött Anja Wrede és Christoph Cantzler dakszliépítője. Végre megint lett egy olyan játék, amit mind a négyen örömmel játszunk (sajnos a tízezredik Szendergő hercegnő-party, vagy MaunzMaunz után már nekem van szükségem változatosságra). Ráadásul aligha van még egy társasunk, amiben a legtöbb játékos arra törekszik, hogy a végén pontlevonást kaphasson. 
Természetes következménye, ha egy vicces kutyakaki figura is lapul a dobozban, amit a büszke tulajdonos úgy őriz, mintha trófea lenne. Ebben talán kicsit félrement a tervezők szándéka, de felőlem lehet akár így is, amíg lelkesen üljük körbe az asztalt, hogy a leghosszabb kutyákat próbáljuk megépíteni.
Amikor sor kerül egy játékosra minimum két kártyát kell kijátszania a kezéből. Ez lehet kutyafej, vagy kutyatest. Az asztalon minden színből egyszerre csak egy szerepelhet
A kutyusuk akkor tekinthetők késznek, ha van egy fejük és két testük. Aki letette a hiányzó részt, felmarkolja az ebet (nem számít, hogy melyik játékos hány lapot tett hozzá) és gyűjteményébe teszi.Érdemes olyan sorrendben kijátszani a kártyáinkat, hogy a lehető leghosszabb tacskót építsük meg.
Szerettem, hogy Winston egyszerűsége ellenére elég hely akad döntéseknek. Nem mindegy, hogy mikor játsszuk ki ugyanahhoz a színhez tartozó testeket, vagy éppen a hiányzó fejet. Van, hogy érdemes több testkártyától megszabadulni, annak érdekében, hogy újakat kapjunk a húzópakliból, így növelve az esélyét, hogy a lapjaink között lesz olyan, amire szükségünk van egy hosszabb kutya építéséhez. Ilyenkor nyilván azt is kockáztatjuk, hogy valaki más teszi le a hiányzó részt, learatva munkánk gyümölcsét.
A csontfigura a játék végén 6 pontot ér, a kaki pedig 6 pont levonással jár. Előbbi ahhoz kerül aki a leghosszabb kutyát építi meg. Majd ahhoz vándorol, aki legalább ekkora, vagy ennél hosszabb kutyát tud összehozni. A kakit pedig az nyeri, aki először a legrövidebb ebet hozza össze. A játék folyamán az kapja meg, aki legfeljebb ekkorát tudott összehozni.
Megint eljött a pillanat, hogy elmondjam: imádom, amikor kiderül, hogy milyen járulékos előnyöket hoz magával egy társas. Első dolgom volt megkérni a fiúkat: párosítsák össze a legalább/legfeljebb szavakat a maximum/minimummal. Ezek olyan fogalmak, amik az iskolai szöveges feladatokban sok fejtörést okoznak, úgyhogy szeptemberben a szakkörösökkel is tisztázzuk majd.
A két testből álló kutya 1+2=3 pontot, a három testből állók 1+2+3=4 pontot érnek stb.
Winstont már a dobozán virító kutyusnak köszönhetően lelkes örömmel és érdeklődéssel fogadja mindenki. A cuki illusztrációk és a bonyolultságot nélkülöző, de érdekes kihívás miatt a népszerű családi játékok között érdemes számon tartani. Már 5-6 éves kortól lehet kutyát építeni, felső korhatárt pedig nem érdemes szabni.
Azon játékok közé tartozik, amit a felnőtt-gyerek, gyerek-gyerek (nagyobb óvodás) játékpárosok számára is ideális, mert megvan benne a könnyedség, mégis érdekes és izgalmas kihívás. Ez a jellemző elvezet a következő játékhoz, a Karibához, ami életre hívta ennek ezt a bejegyzésnek a gondolatát.
Kariba
Kétségtelen hátránya, hogy nincs benne se kaki, de még csont se, de elvitathatatlan előnye, hogy Reiner Knizia tervezte. Ez pedig nálunk nagyon jó ajánlólevél, nem emlékszem olyan Knizia-játékra, ami ne nyerte volna el a tetszésünket. 
A témája is aktuális: a vadon szomjas állatai az itatónál tolonganak, hogy csillapítsák szomjukat. Azt, hogy ki tud inni a természet törvényei határozzák meg: a legerősebb elűzi a gyengébbet. Kivéve az kisegeret, akitől a legerősebb elefánt -de csak ő- retteg.
Célunk, hogy a lehető legtöbb kártyát (érték nem számít) szerezzük meg. Minden olyan állat a gyűjteményünkbe kerül, aki el tudtunk kergetni az itatótól. Ez pedig úgy lehetséges, ha nagyobb értékű, legalább három egyforma állatból álló sort raktunk ki.
A 3 szurikáta után érkeztek az egerek az itatóhoz. A negyedik szurikáta elüldözi a két egeret. 
Körünkben bármennyi kártyát lepakolhatunk, de egy állatfajhoz kell tartozniuk. Ahol összegyűlt három, vagy annál több, akkor az az állat elűzi a gyengébb faj egyedét. Akkor is, ha nem közvetlen számszomszédról van szó.
A víziló majdnem elüldözte a zsiráfot, de közben megérkezett egy strucc is, így az 5-öst lerakó játékos nyeri meg a 4-es kártyákat
Akkor kezd érdekesebb lenne az ügy, amikor négy, öt, vagy ennél is több kártya gyűlik össze és megindul a versengés a játékosok között. Taktikusan kell bevetni az állatokat, főleg akkor, amikor már van az asztalon egy állatfajból kettő, hiszen ilyenkor a többi játékos egy harmadik lapot letéve lenyúlva áthúzza a terveinket. Ha pedig nem szomszédos a megszerezni kívánt kártya, akkor akár egyetlen kártya is is elég ahhoz, hogy a rablásunkat megakadályozza.
Ezek az apró trükkök sok színt és lehetőséget visznek a játékba. Egy nagyobb óvodás számára is könnyű felfedezni és alkalmazni ezeket az apró tanulságokat, megalapozva a későbbi játékok felfedezésének módjait. Olyan jó látni, amikor a gyerek, ha rosszul áll a szénája a játékban, nem lecsapja a kezéből a kártyákat és megbántottan elvonul, hanem új módszerrel próbálkozik, taktikát vált. Persze ehhez kell a szülő is, aki figyel a rezdüléseikre, közbelép ha kell. A Kariba sokszor ismételhető a rövid játékidő miatt és kicsinek-nagynak egyformán élvezetet okoz.
A bejegyzés (majdnem) végére egy kooperatív bandita üldözést hagytam. Hiába vannak ennek a játéknak a legrövidebb szabályai, meglepően rafinált elkapni a szökést tervező bűnözőt. Vagy nem. 
Ez a nyavalyás bűnöző képes volt a cellájából különböző irányba alagutakat ásni, a játékosok feladata, hogy a minden járatot lezárjanak.
Pechünkre a legtöbb kártya mintha nem lenne túl együttműködő és a rafinált, a rosszfiú érdekeit szolgálja. Nagyon fel kell kötni az összes textilt, hogy úgy épüljön toldásokkal az útvesztő, ami a járatok lezárását lehetővé teszi. Ez pedig a kézben tartott három kártyával gyakran bosszantóan nehéz. Játék közben kiderült, hogy többnyire akkor sem vált könnyebbé a helyzet, amikor lerakás után ismét háromra egészítjük ki a kézben tartott lapjainkat, mert alig jön olyan lap, amire szükségünk lenne. Vagy éppenséggel pont az ellenkezője történik, már a negyedik körre lezárul és üres tekintettel bámulunk magunk elé: tényleg ennyi volt?
Nem csoda, ha a legmarkánsabb kezdeti élményem a frusztráció volt. Olyannyira függ a szerencsés lapjárástól a vállalkozásunk sikere, ami nem biztos, hogy könnyen szerethetővé teszi a játékot. Voltak olyan játékok, ahol alig jött olyan kártya, amivel valami értelmeset tudtunk volna kezdeni, máskor pedig már észrevétlenül gyorsan nyertünk.
Valószínűleg ez a vonása piszkált egyfolytában, amiért vissza-vissza kellett térni, hogy végre rács mögött tudjuk Bandidot. Amire egészen biztosan szükségetek lesz ehhez a játékhoz: egy nagy asztal (utazás közben vonaton, autóban nehézkes lenne) a labirintus kiépítéséhez, egy rakás szerencse, hogy a kártyahúzásaitok segítsék a vállalkozást, kitartás és előbbiek miatt kudarctűrés.
Ilyen klassz társaságban érzi jól magát a Boldog lazac. Ez a játék már nem a Helvetiq a találmánya, hanem a Fánkfaló fenevadak unokatestvére. Viszont olyan mulatságosan izgalmas, kár lenne kihagyni.
A kártyákon látható utasítást elvégezve szabadulhatunk meg a kártyáktól
Fánkfalókhoz hasonlóan a Boldog lazacok is egy helyes szütyőben kaptak lakhelyet. A feladatunk is legalább olyan egyszerű, mint a szörnyeknél: elsőként kell megszabadulnunk a saját kártyáinktól.
A játékosok egyszerre próbálnak megszabadulni a kártyáiktól úgy, hogy a többiek között keresik azt, akinek a palijának legfelső kártyája megegyezik a sajátjukéval.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenki egyszerre kezdi el fennhangon keresni a párját, a saját kártyáján szereplő akciót kántálva. A hangerő észrevétlenül, de exponenciálisan nő a izgalommal és egyre hangosabban kérlelve, hogy valaki “adjon egy ötöst”. 
Sokáig nem érdemes vacakolni, ha nem találunk éppen senkit, akivel összepacsizhatunk, gyorsan tegyünk a paklink aljára a kártyát máris jöhet a következő. Amint végrehajtottuk az utasítást (pacsiztunk, ötöst adtunk stb.) a kártya elvégzettnek tekintendő és az asztalra kerül. Akinek legelőször elfogyott a kezéből a pakli, az nyer. A hangzavar és a fogyó kártyák izgalma hamar irtózatos kakofóniát idéz elő, úgyhogy ha a kistesó éppen délutáni alvását tölti, akkor játszhattok a csendes változattal, amikor csak mutogatni szabad kártyáink akcióit.
Vicces, hangos (ha úgy tartja kedvünk, akkor éppenséggel pont halk) káosz és koncentrációt igényel a lazacozás, meg persze némi helyet, ülve nem érdemes játszani. Igazi mágnes, új barátok begyűjtésének remek módja hiszen hallótávolságon belül mindenki érdeklődését fel fogjuk kelteni.
Ha szükségetek van olyan szórakozásra, ami egy naptejnél kisebb és a legmelegebb órákban árnyékba csábítják a gyerekeket, az Okosjátéknál itt és itt és itt no meg itt megtaláljátok őket.
Játékosok száma: 2-6
Életkor: 5+
Külcsín/Belbecs: szórakozás a nyaralás alatt, egy fagyi árából
Ára: 2.990,- Ft és 3.990,- Ft
