Lassan mi is a nyaralás mezsgyéjére lépünk, tutira itthon fogok hagyni a hegynyi motyóink mellett három fontos dolgot, de utazós játékot egészen biztosan nem feletek bepakolni. Itt az ideje egy utazós játékokról szóló bejegyzésnek. Igyekeztem olyan játékokat válogatni, amik 1. kis dobozosok (lehetőleg strapabíró fémből), 2. kevés alkatrésszel rendelkeznek 3. sokszor újrajátszhatóak 4. eltérő korosztályoknak is kellemes szórakozás, 5. könnyűen követhető szabályai és viszonylag rövid játékidővel rendelkeznek. Ezek többnyire olyanok, amikkel az út során is remekül lehet játszani.

Kezdjük a legkisebbekkel. Némi tétova kézremegéssel tettem a  Dobble juniort a kosárba. Egyrészt annyi bőrt lehúztak már erről a témáról, másrészt van már Dobble-nk. kell nekünk még egy? Kellett és jó lett. A junior változatban állatokat kell felismerni a szokásos módon, viszont a megnövelt képek és a változatos színek megkönnyítik a kicsik dolgát. Tavaly nyáron ez is, ahogy a már ismert és azóta is imádott Slamászkánk is velünk bolyongott. És huhúúú, hányszor húzott ki minket a csávából! 

Idén már a Piratatak hajó gyűjtögetős-kereskedős játéka is bekerül a csomagba. A vízpart ideális a játékban rabolni vágyó kalózoknak, és az egyszerű, de mégis érdekes apró taktikai döntéseket is itt az ideje T-nek gyakorolnia. A másik változata hercegnős Diamoniak, ha valaki inkább boszorkányokkal küzdene. A Miaubirintus egy helyes kis cicás játék, amiben macsekoknak keresünk új gazdit némi térlátás és figyelem segítségével. Az Oink, oink egy pörgős, röhögős parijáték, amiben állathangokat kell utánozni. A megfelelő kártyakombinációk függvényében. 

A nyertes, aki először építi meg a hajóját

T játékcsomagjába bekerül egy új szerzeményünk is a Haba  Miaú-miaú-ja is (Maunz-maunz). Az UNO szabályaira sokban hasonlító játékban az a célunk, hogy minél hamarabb megszabaduljunk kártyáinktól. Akinek elsőként sikerül, az kap egy macskát. Aki összegyűjt kettőt, megnyeri a játékot. A szabályok egyszerűek, színre-színt, formára-formát lehet rakni és vannak a “varázserejű” lapok is. Ezek valamilyen trükköt tudnak. Az ünneprontó macska miatt kimarad a játékos a következő körből, a kacsintós hatására a következő játékosnak két kártyát kell húznia a következő körben, a kalóz macska kártyacserére teremt lehetőséget, és így tovább. Jópofa, nagyon egyszerű szabályrendszerű, szép kivitelű játék és az ára is kellemes. A szépen kidolgozott cuki figurák pedig szerepjátékokra hívnak. 

A nemrég megjelent Rumini Kincsesláda pedig egy igazi logisztikai bravúr, hiszen ugyanabban a dobozban viszek egy óvodás és egy kisiskolás játékot, illetve hármat. Jól működnek a gyorsasági, megfigyelésen alapuló játékok.  Érdekesek, izgalmasak, sokszor újrajátszhatóak. Üdítő élmény volt, hogy Lencse Máté játékával be tudott lopni némi újdonságot a már unalomig ismert memóriánk közé. 

Ugorjunk egy korosztályt. A magyarul nemrég megjelent különleges, láncmemória a MemoArrrr! is izgalmas kikapcsolódás, ahogy a gyors felismerést, némi csavaros gondolkodást és reakciót igénylő Geistesblitz is. Utóbbi erősen addiktív.

Kattints, a képekre!

Ezt, akárcsak a Wazabit is nem a saját dobozukban, hanem egy zsákban érdemes szállítani. Utóbbihoz mellékelt is a gyártó egy zsákot. Ne tévesszen meg a játék sötét kinézete, nagyon szórakoztató, pörgős, kicsit egymással kitolós, sokszor ismételhető kockajáték. Az új kiadása a miénknél már színesebb, családbarát(?) illusztrációkat kapott, viszont a játékélmény ugyanaz. A Wazabihoz hasonlóan hatalmas kedvencünk a méltán népszerű Sushi go! Könnyen tanítható, irtó aranyos, taktikus, méltán népszerű kis kártyajáték. A kisiskolásoktól kezdve a nagyszülőkig mindenki megtalálja benne a flow-t. A memóriát is megdolgoztató, színes-vidám kártyákból kell három körön át a lehető legtöbb pontot értő sushi választékot összehoznunk. Inkább eggyel kevesebb útravaló szendvicset pakolok, de ezt tuti nem hagyjuk otthon! A Qwixx-szel sem tévedhettek nagyot. Agyalósabb, mint az előzőekben említettek, de nem fogja magát senki túlerőltetni, mire döntésre jut. Egyébként is, ennyi szellemi munka azért még jól esik, ha amúgy igyekeznénk a lábunkat lógatni.

Ha szempont, hogy a könnyű taníthatóság mellett fontos fejlesztési erényei is legyenek, akkor a magyar fejlesztésű Gyümire repüljetek rá. Szőllősi Péter játéka az egyik kedvencem a munkamemória-tornáztatás területén. A doboz megviseltségén is látszik, hogy mennyire szeretjük és sokat utaztatjuk. A szabályokat két perc elmagyarázni, a játékmenet nem hosszú, mégis érdekes, ráadásul ez is egy generációkat összehozó játék, aminek egyszerűségében rejlik nagyszerűsége. A célunk, hogy a gyűjteményünkbe bekerülő gyümölcsökből mind az öt darabot megszerezzük. Ha sikerült, akkor 11 pontot kapunk. De ha hiányzik az 1-es lap, vagy valamelyik sorszámból kettő szerepel, akkor már nem ér semmit az a sorozat. Igazából a pontozást kell megérteni és már mehet a játék. 

A játékosok számának megfelelő kártyát csapunk fel. Az éppen soron lévő játékos eldönti, hogy a húzópakliból, vagy a dobópakliból húz. Az így megszerzett kártyával indíthatunk egy új sorozatot (gyümölcsönként csak egy sorozatot ér gyűjteni, akkor is ha az eper a kedvencetek -ez alól csak az óvodások kaphatnak szülői felmentést), vagy eldobjuk az egyik dobópaklira. A lényeg, hogy amit magunk elé helyezünk, azt fajtánként, egymás felett egy picit eltolva kell gyűjteni és miután lekerült elénk az asztalra, onnantól kezdve már nincs kukucskálás! Mindig csak a legfelső kártya számát, és azt látjuk, hogy hány darab -teszem azt- körténk van. Bár nem kell sorszám szerint gyűjteni, a pontozásnál viszont a sorozatok érnek pontot. A teljes (1-5.) 11 pontot, amiból hiányzik a négyes, az már csak 8-at hoz. Tehát törekedni kell(ene) a teljességre. Elhihetitek, egy idő után roppant koncentrációt igényel minden gyümölcs összes lapját fejben tartani. És ez igazán édesen kellemes kihívás. 

Külön érdekes a gyümölcsgyűjtés, amikor azt nézhetem, hogy a játékosok milyen módszert alakítanak ki arra, hogy emlékezzenek a letett kártyák sorszámára. Van, aki növekvő, mások csökkenő sorrendben próbálják egymás után letenni a kártyákat, csakhogy amikor többen játszunk, egy idő után mások szerezhetik meg a várva várt lapokat. 

Ehhez a játékhoz kapcsolódik egy nagyon szívmelengető élményem. Egy barátom Alzheimer-kórban szenvedő apukájával kezdte játszani, mert az orvos szerint segíthet az állapota konzerválásában, esetleg lelassíthatja a folyamatot.   Ilyenkor mindig úgy megörülök, hogy vannak a társasjátékok és ilyen színes, széles és változatos módon hozzák magukkal a jót. Ezen felbuzdulva gondoltam bekopogtatok a helyi idősek otthonába, hátha lenne kedvük játszani, akár a Gyümivel. Talán nem hajtanak el.

Éles kanyar, hirtelen témaváltás. A szabadulószobák évek óta tartó népszerűsége önmagáért beszél. Idő kérdése volt, hogy elkészüljenek az első társasjáték változatok. Egyedül az áruk riasztott el, hiszen ezek mégiscsak egyszer használatosak. Most viszont megjelent a Szabadulópakli, aminek az ára is szelídebb és a mérete is pontosan megfelel. 

Ennek a játéktípusnak egyfelől az összedolgozós, közös küzdelem adja a vonzerejét. Másfelől a feladványok sem az agykiégetős kategória felé vették az irányt. A fotókon úgy döntöttem, nem mutatom meg, csak a legelső és legkönnyebb feladványt. Ettől természetesebben csak rafináltabb, agyalósabb, kombinálósabb rejtvényekkel lesz dolgotok, de egyik sem annyira nehéz, hogy a délutáni szieszta leteltével ne lehetne megoldani. Nem szükséges hozzá sem a wikipédia, felsőfokú természettudományos ismeretek sem. Egyszerű logikai, megfigyelőkészségeken, némi kombinálós hajlamra van szükség. Az meg egy többgenerációs családi ebéd összehozásához és lebonyolításánál is elengedhetetlen.

Bezáródtatok Dr. Thyme laboratóriumába, aki titeket választott ki, hogy segítségére legyetek a felfedezésében. Csakhogy mielőtt a doki végigmondhatná mondanivalóját eltűnik, ti pedig a társaitokkal együtt a laborban ragadtatok. Egyetlen kiút, ha megfejtitek a feladványokat. 

Középen a labor, ahová "bezáródtatok", jobbra a segítségkártyák, ha elakadnátok

A képen látható négy pakliból dolgoztok. Találtok majd tárgyakat, ezeket tegyétek félre, mert később szükségetek lehet rá. Ha úgy érzitek, hiányzik egy fontos láncszem, tárgy, akármi, ami a feladvány megfejtéséhez szükséges, próbálkozzatok egy másik paklival. Előfordulhat, hogy ott van elrejtve egy kulcs, kód, akármi amit felhasználva tovább tudtok haladni. 

Nem túl hosszú, 1-1,5 óra alatt végig lehetett játszani, akár együltő helyben is. Izgalmas, nem túl nehéz, de nem is unalmasan könnyű. A játékleírás egyértelmű és alapos. Ha három-négy játékos összeverődik biztos, hogy jól kiegészítik majd egymást. Az efféle közös problémák összehozzák az embereket, mint régen a kempingben, amikor ismeretlenek keresték a megoldást az eltűnt gumimatrac-javító bigyóra, mindenki hozzá tud szólni, a téma avatott szakértőjének érezheti magát. 

A Skyjo egy teljesen ismeretlen játékként ugrott be a listára.  Ha nem megbízható forrásból ajánlják akkor talán észre sem veszem, mert elsőre a külseje nem nyűgözött le különösebben. Cserébe viszont az újdonság varázsának elmúltával sem vesztett a népszerűségéből. Könnyű megérteni, a játékidő sem okoz gerincferdülést a strandpléden. Szemtelenül egyszerű, de szórakoztató (újra)játszani. Ezekkel a hívószavakkal pedig mindig található játszótárs.

Indul a játék. Játékosonként 12 kártyával, amiből kettőt felcsapunk. A legnagyobb felcsapott értékű pontokkal rendelkező játékos kezd. 

Célunk, hogy a legkevesebb pontot gyűjtsük össze. A játék addig tart, míg valakinek 100 pontja összegyűlik. A körök akkor érnek véget, amikor az egyik játékos az utolsó kártyáját felfordítja. 

 A húzópakliból egy 6-os jutott hozzánk. Jó ötlet lenne lecserélni a már felfordított 11-re

A soron lévő elvesz egy kártyát a húzó- vagy a dobópakliból. Előbbi esetben dönthet úgy, hogy megtartja, akkor kicserélheti egy már felfordított kártyájára, vagy egy még fel nem fordítottra (természetesen nem nézheti meg). A húzópakli kockázattal is jár, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a már felcsapottaknál kisebb értékűre bukkanunk. Dobópakliról húzott lapot ugyanúgy kicserélhetjük egy már felfordítottal, vagy egy képpel lefelé fekvővel. Természetesen kukkolni itt sem szabad. 

Annak érdekében, hogy mérsékeljük a pontjainkat, a 11-es lecserélve, dobópaklira eldobva. 

Húzópakliról elvett kártya esetében, ha mégsem tartanánk meg (túl magas az értéke), eldobhatjuk, cserébe viszont az asztalon lefordítottak közül fel kell egyet fednünk. Ez pedig közelebb hoz a kör végéhez. Ami alapvetően nem baj, kivéve akkor ha az utolsó kártyánk felfordításakor nem nekünk van a legkevesebb pontunk. Ebben az esetben jön a bünti, megduplázódnak a pontjaink.

A 9-es növeli a lapjaink értékét, inkább dobjuk el

Majd új kör kezdődik, egészen addig, míg összegyűlik valakinek a 100 pontja. A legkevesebbet pontos szerző játékos nyer. 

A kilences a dobópaklin, helyette felfordítottunk egy kártyát

És nem megint egy olyan játék, ami fondorlatos módon gyakoroltatja az összeadást? Nem lépjük át a százas számkört, de legalább gyakoroltuk a mechanizmust, nem rozsdásodnak be azok a fogaskerekek. Szuper. A játékosok közti interakció minimális szinten mozog, többnyire mindenki próbálja úgy cserélgetni a lapjait, hogy a legjobb kombinációja legyen (legkevesebb pont). A másikkal kitolni, vagy előle elhappolni lapokat ritkán lehet. Annyi befolyásunk azért mégiscsak van, hogy ha látjuk a másik játékosok lapjárása nem a legjobb, a miénk viszont előnyös, ilyenkor siettethetjük a kör végét, hogy előnyös pozíciónkat megőrizzük. A játékban többnyire a szerencse dominál, egy picike taktikával, de nekem tetszik ez a kellemes, minimális erőfeszítést igénylő, lazulós játék. A Gyümihez hasonlóan egészen eltérő korosztályok tudnak egymással remekül játszani.

A játék véget ért, amikor a jobb oldalon látható kártyák tulajdonosa felfordította az utolsó lapját. Sajnos azonban nem neki van a legkevesebb pontja, így büntetésből megduplázódik. 

Végül, de nem utolsósorban a iEllo kisdobozos sorozatát se feledjük. Az Üdvözlet a Mélyben például egy tipikus kalandos, fordulatos, kisdobozos klasszság, ami szintén követeli, hogy a táskában landoljon. A Hős börze azoknak az összeszokott társaságoknak fog bejönni, akik akkor sem sértődnek meg, ha kitolnak velük inkább nevetnek egy jót és játszanak még egy kört. Rövid játékidők, igényesen kidolgozott kártyák, frappánsan izgalmas kihívások.

Az autóban/vonaton/buszon töltött idő zökkenőmentessé tételéhez a mágnese játékok is hozzájárulnak. Nemrég megjelent a Qwirkle fémdobozos, mágneses változatban, illetve az egyszemélyes Smart Games mágneses LogiKacsaládja (számsorrend, ez T-nek jól fog jönni), P-nek tetszene mindegyik viszont ezeket a játékokat cserélgetni is tudják, így neki olyat választok, amivel már T is tud majd valamit kezdeni.

Hát, eljött a búcsú ideje, remélem találtatok magatoknak kedvetekre való társas(ok)at. Játsszatok jókat, olvassatok, pihenjetek a napvédőt és a vizes palackot ne hagyjátok otthon! Szívből kívánok mindenkinek szép nyarat! 

Ha kedvet kaptatok valamelyik játékhoz, itt megtaláljátok a többségüket.