Tripla-dupla az örömöm, mert P-ék osztályában az idén Rumini volt a közös olvasmány. Így a Rumini szabadulószobás kalandunk érhetően nagyon időszerű volt, amit az osztállyal közös színházi élmény még tovább fokozott. De azért egy klassz játék, amit hazahozunk, az nagyon hiányzott.

Lencse Máté által megálmodott Rumini Kincsesláda mindjárt hármat is rejt. Az alapjátékról elnevezett társas egy gyorsasági-taktikai kártyacsata. Lényege, hogy a regény szereplőinek bőrébe bújva a lehető legértékesebb kincsgyűjteményt hozzuk össze. Érdekességét a pontozás adja. 

Az alsó sorban látható kártyákból 8 db, a felső kettőben 4-4 darab van minden varázstárgyból

Ha olyan kincsünk van, ami nincs a bankban, de a többieknek van, akkor 1 pontot kapunk.
A kincs, ami a banknak van, de a többieknek nincs, kártyánként annyit ér, ahány darabot a bank őriz (ha 4-et, akkor az adott fajtából darabonként 4 pontot ér).
Végül pedig azért a kártyáért, ami nekünk van, de sem a banknak, sem a többieknek nincs,10 pontot zsebelhetünk be a játék végén.

A baloldali varázsszelencét érdemes  megszerezni, hiszen csak 4 darab van belőle, a jobboldaliból viszont 8 van. Ha jut belőle a banknak is, az megsokszorozhatja a ponjtainkat

Nézzük, hogy folyik a gyűjtés. Minden játékos húz egy szerepkártyát és megkapja a színében hozzá illő hajót, egy piros és egy (vagy két -a játékosok számától függően) zöld korongot. Miután egyenlően szétosztottuk a kártyákat, a soron lévő játékos felcsap egyet (úgy, hogy először a többiek lássák meg) és kiteszi középre. Ekkor bármelyik játékos ráteheti a jelölőjét a felcsapott kártyára.

Egy körben minden játékos négy kártyát rak le, ezekre bárki a kör végéig pakolhat jelölőt. A kék pöttyös bogárból juttathatunk a banknak, ez megnöveli a pontjainkat, ha sikerül belőle a játék végéig szereznünk

A hajó jelentése ‘A kincs az enyém!”, a zöld korong elviszi a bankba, a piros kocka pedig kiejti a játékból (visszakerül a dobozban). A körnek akkor van vége, ha fejenként mindenki 4 (2 játékos esetén 5) kártyát lepakolt. A kör végén megmaradt jelölőket muszáj lepakolni valahová. Ezután minden kártyát a rajta lévő kocka, hajó, korongnak megfelelő helyre (doboz/bank/saját gyűjtemény) kell elhelyezni. Megkönnyítendő az egy körben lerakott kártyák számát, mi négyes kupacokba osztjuk a paklinkat, így nincsen félreértés, hogy a játékosok mennyit raktak már le az asztalra. 

Az elején kellett egy kis idő és némi koncentráció, hogy belerázódjunk a Kincsesláda játékmenetébe, mert valahogy nem jött magától, hogy mikor mennyit osztunk és melyik kártya hová kerül. Az első döcögéseken sokat segített, hogy együtt átnéztük, hogy melyik kártyából hány darab van a pakliban és melyik jelölő milyen hatást vált ki. A pontozás rendszerének megértésekor éreztük meg igazán a lényeget. Tipp: az elején érdemes a Kincskeresővel, vagy a Kincsgyűjtővel játszani. Gyorsan megismeritek a kártyákat, hogy melyik fajtából mennyi van, így sokkal könnyebben átlátható az alapjáték. 

A siker érdekében gyors gondolkodást, koncentrációt és döntéshozatalt igényel. A végeredményt a jelölők ravasz, taktikus pakolásával befolyásolhatjuk. Például ha a 10 pontot (emlékeztek, se a banknak se más játékosnak nincs) érő egyedi kártyánkból hirtelen bekerül egy példány a bankhoz, onnantól már arra érdemes törekedni, hogy minél több gyűljön össze a banknál és nálunk is. Persze arra is van lehetőség, hogy egy jókor időzített lapfoglalással keresztbe tegyünk a többi játékosnak.

De mi van a kicsikkel?

Körültekintő tervezésre vall, hogy az alapjáték mellé a két kisebbeknek (is) szóló Kincsgyűjtő és Kincskereső nem csak mellékesen létezik. Teljes értékű, érdekes és élvezetes (phű, a mai alliterálást is kipipálhatom), különleges memória alapú játékok. Örömömet fokozta, hogy a megfigyelőkészséget is megtornáztatják. Remek alkalom gyakorolni az apró eltérések felismerését. 

A Kincsgyűjtőben az ötféle tárgyból kell hármas szetteket gyűjteni (háromféle kenőcs, bogár stb.). Az ötlet itt is szemtelenül egyszerű, de szórakoztató. Három felfordított kártyából KELL minden körben egyet kiválasztanunk. A nehézség abból adódik, hogy egy idő után elfogynak, illetve ismétlődnek a tárgyak. A hiányos szettekért viszont pontlevonás jár (1 magányos kártya -1 pont, 2 kártya -2 pont). A teljes, három különböző kalapból álló gyűjtemény 3 pontot ér.

Három kártyából egyet választunk. Könnyebb a döntés, ha már ismerjük, hogy melyikből van 4.  Ha összegyűlt már két vacsöppentő, akkor a 3.-at kell megszerezni, hogy teljes legyen a szett. Természetesen lehet ugyanabból a tágyból több szettet is összegyűjteni.

A Kincskeresőben a ‘Pig’-hez hasonlóan (megpróbáljuk) kezelni a kockázatot. Ez T-nek még gyakorolnia kell, mert az ő lélekfelépítése egyébként is olyan, hogy szívesen megy el a falig -bárki, bármit tanácsol. De vissza a kincsekhez. Ezúttal is az a célunk, hogy minél több laphoz jussunk. Csakhogy most a különbözőkre utazunk.  Egy fordított memóriához hasonlóan, addig fordítjuk fel a lapokat, míg nem lesz két ugyanolyan közöttük. Ha olyan ügyesen megfigyeltük a kártyákat, hogy például nyolc különbözőt is fel tudtunk egymás után csapni, akkor ezeket mind megnyertük. Persze törekedhetünk világuralomra (mint T, és ezzel most a magam számára is lényeges felfedezést tettem) és dönthetünk úgy, hogy a nagyobb nyereség reményében folytatjuk a lapok felfedezését. Viszont ha netán a kilencedik kártya felfedésével egy már meglévőre bukkantunk, akkor minden odaveszett. Az adott körben felfordított összes kártya az asztalon marad és vissza kell fordítanunk őket képpel lefelé. Érdemes figyelni a többiek lapjárását is, hogy amikor ránk kerül sor előnyt kovácsolhassunk a többiek balszerencséjéből. 

Az első körben három eltérő kártyát sikerült fordítani. A 4. kártyából azonban már van, így a játékos nem nyert semmit, mindegyik lapot vissza kell fordítania

Összegzés

Engem meggyőzött. Egyszerű, nem teljesen ismeretlen, de jópofa ötletekkel szerintem a szerző kihozta a maximumot a kártyapakliból. A grafika, a színek szépek, a kártyák tapintás a kellemes, a doboz pedig strapabíró. Egyetlen apróság: a fedelét nem lehet lecsukni. Szerencsére az élményből semmit nem von le, és remélem csak én jártam így a saját példányommal, viszont utazáshoz egy hajgumival érdemes biztosítani, hogy helyükön maradjanak a lapok. Három teljes értékű játékra számítottunk és pontosan ezt kaptuk. Még a történet ismerete sem szükséges ahhoz, a játékhoz, de kihagyni is kár, mert jó. Utazós pakkunkba is hivatalosan felvételt nyert, hiszen helytakarékos megoldásként a nem csak a nagynak, de a kicsinek is viszek játékot.

 Ha kedvet kaptatok itt tudjátok beszerezni.