Tízéves kor felett komoly dilemma, hogy milyen könyveket adjunk a gyerek kezébe. Sokszor jártam már ebben az utcának tűnő csávában. Az Abszolút könyvek sokszor kisegítettek. Alaposan -de annál kellemesebben- meglepődtem, amikor a karácsonyi könyvválasztós-kínlódás előtt négy új címmel bővült a…

  A Bűvös Rengeteg rókás témájával hódította meg elsőre a szívünket, aztán kiderült, hogy a játékhoz tartozik egy mese is.  Játék, mesével (vagy fordítva) és az örökös kedvenc rókával: mintha kifejezetten ránk várt volna ez a csinos doboz.

  Hatalmas a kísértés, hogy ne ismertessen szó szerint Cath Crowley: Szavak kékben című könyvét. Már kétszer -véletlenül- majdnem leforráztam a nyelvemet, mintha az segítene kijózanodni és a tények ösvényén maradni. Pedig azt hittem már cinikus felnőtt lettem, de úgy tűnik még vannak olyan…

 Bizonyára nem az utolsó napos hétvége van mögöttünk, de  ősszel inkább biztosra megyek, ezért vasárnap felkerekedtünk, hogy Tittel Kinga új könyvével felfedezzük A Várnegyed titkait. Nem gondoltam volna, hogy lesz nekünk jobb a Mesélő Budapest után. Lett.

Ha gyerekkörnyv, akkkor jóformán mindenevők vagyunk. De mindig elgyengülök, amikor bekuckózásra alkalmat adó (mese)regény kerül a kezünkbe. Emma Carroll Égi tolvajának még a fülszövegét sem volt időm elolvasni, már repült is az olvasmányaink  közé. 

Még 284 nap, mire újra vakáció lesz. Egyetlen reménysugár P számára, hogy idén lesz történelem óra. Ezt a felfokozott vonzódást a is a könyveknek köszönhetjük. Amit A világ legszebb mondái elkezdett, azt folytatta az ismerkedés Zeusz bandájával, most pedig mindezt felfrissítette Frank Schwieger:…

A német Év játéka-díj győztes társas tele van hurrá-pillanatokkal. És ez még nem is a legjobb hír, amivel a Csak egy szolgál. (Megpróbálom betartani a fogadalmamat és nem csinálok szóviccet a játék nevéből. Pedig annyira könnyű lenne.)

  Ha nyár, akkor mindig kutakodom a német Játékdíj listáin. Most egy kicsit még hagyjuk az idei mezőnyt és jöjjön egy korábbi évben jelölt, az Aljas 7-es. Igazi felnőttszívatós örömutazás. Hétig elszámolni még sosem volt ennyire nehéz és szórakoztató.

Kamasznak olyan könyvet szeretek adni, ami minimum a gravitáció kétszeres erejével fogja a fotelba szegezni, különben nem érdemes vesződni. Ezért örültem, hogy az utóbbi években egyre több hazai író ugrotta meg ezt a szintet. Nemrég esett meg a Szabadlábon, a Szelek tornya, a Nincsenapám, a Stand…

Még mindig a rekreáció jegyében válogattam a társasjátékok közül, amikor rábukkantam egy csodaszépre. Gyertek velem Japán tengerpartjára, az idő kellemes, a társaság válogatott, az ellátás pazar, ez Tokaido.