A rabbi és az oroszlán után egyből rávetettük Bajzáth Mária legújabb, kiskamaszoknak szóló népmese gyűjteményére, az Én, senki, segítségre . Jött, mesélt és győzött. 

  Nyarunk legkedvesebb, legtöbbet ismételt (a fagyizás és a lego mellett) tevékenysége a fémdomborítás volt. Mindent tud, amit szeretünk: kevés anyagigénye, gyorsan tanulható és nem kell hozzá különleges tehetség.

A halálról nagyon nehéz jól beszélni egy kisgyerekkel, ezért gyorsan átadom a szót Martin Baltscheitnek, aki Csak egy nap című könyvében egy tiszavirág életű barátság mélyére ás le. Engem mélyen megérintett. (És ezt most értsétek úgy, hogy megríkatott.) 

Olyan jó lenne minden hétvégét úgy kezdeni, hogy a gyerek azonnal olvasni, mesét hallgatni szeretne és már hozza is a Brúnó Budapesten harmadik kötetét, amelyben Pest szívébe kalauzol el Bartos Erika.

P nyári olvasmányélményeinek csúcspontját jelentette a HP-sorozat abszolválása. Miután ötször elolvasta az első három kötetet, megszántam és megkapta a többit is, majd (kis túlzással) napokra eltűnt. Okulva az előzményekből, már számítottam a HP-poszttraumás stresszre, így próbáltam idejében…

A nyár legvégét szüli-, és névnapokkal zártuk, ebből már sejthetitek, hogy rémes dolgok fognak következni. Doktor Fondor például hatalmas mennyiségű műkincset rejteget a Fellegvárában. 

Szívügyem a téma. Nem csak szülőként és/vagy nőként, hanem azért is, mert látom a körülöttem lévő felnövő most-még-gyerek, de ebéd-után-már-kiskamaszokon, hogy túlzás nélkül életbevágóan fontos beszélnünk róla. És tettem egy nagyon komoly ígéretet a fiaimnak.

Kánikulában igazán a vízparton jó lenni, vagy a árnyékban, a fák lombjai alatt. Most, hogy állítólag ősz van újra megcéloztuk az erdőt, csak előbb kicsit tájékozódtunk. Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét-Kalandozások az erdőben című könyve egészen új távlatokat ad erdei kirándulásokhoz. 

Kedvenc dinoszaurusz krónikásunk visszatért a Zabaszauruszok  második, Sárkánytörvény című kötetével, hogy folytassa a három jóbarát kalandjait. Kapcsoljuk Dínomdánomot!

Mennyire jól mutatott volna a Kereskedők völgye az utazós játékokról szóló bejegyzésben! Talán annak írásakor még nem jelent meg, de őszintén szólva inkább azt tartom valószínűnek, hogy átsiklottam felette. A bujkálással viszont legalább külön posztot harcolt ki magának. Cseles.