Kísérletezőkedv, önállóság és bátorság. Ez a három szó jutott eszembe, miután elolvastuk Sylvie Misslin és Amandine Piu Hahó, királyi! Merre vagy? című könyvét.

Az utóbbi időben újra divatos Kaland-Játék-Kockázat -könyvek mintájára készült több interaktív gyerekkönyv. A Naphegy kiadó okkal számolt a kisebb óvodások érdeklődésével a téma iránt.  Mostantól ők is magukra ölthetik a mesehős szerepét. Milyen jó érzés, amikor nem csak drukkolunk a hőseinknek, hanem vállvetve “küzdünk” és választásainkkal közvetlenül befolyásoljuk a sorsukat. És persze melyik óvodás nem gondolja úgy, hogy jó egy kis önállóság, amikor a felnőtteknek és önmagának is bebizonyítja az ügyességét. A félősebbje pedig biztonságos körülmények között tapasztalja meg, hogy a hibákat ki lehet javítani. 

A két hercegnő, -mint az összes hétköznapi testvérpár- szinte soha nem értenek egyet, így az olvasó számára mindig nyitott a választás lehetősége. Mehet erre-arra, barlangba, vagy kastélyba, titkos ajtón, esetleg ablakon át, beszélgetünk vadásszal, komornyikkal, menekülünk éhes sárkány, vagy denevérek elől. 

Sylvie Misslin úgy alakította a történetet, hogy az elején mindenképpen belefussunk néhány eredménytelen kitérőbe. De hiába vezetnek zsákutcába első próbálkozásaink, néhány kitérő után révbe érünk. Amandine Piu egész oldalas rajzai nemcsak gyönyörűségesek, de a kaland ártatlanságáról is vallanak. Ebben a világban komoly bántódása senkinek nem esik, legfeljebb kicsit málnától maszatos lesz a pofija, vagy félrecsúszik a koronája. Lágy és változatos színek, különleges formák hullámoznak az események ritmusára. Az apró részletekből sincsen túl sok, nem vonják el a figyelmünket, de szívesen elidőzünk a szépséges oldalakon.

Az egésznek mesét áthatja a kiegyensúlyozottság, de a kihívás, a következő oldalak csiklandozó kíváncsisága is.
 

Piu ügyesen ábrázolta a két hercegnő egyet nem értését a rajzaiban. Hol az egyik durcázik, amiért az arra helyett inkább erre indultunk, vagy mert elrángatták a málnabokortól. Kedves mellékszereplők teszik még színesebbé a kirándulást: csivitelő madarak, huncut egérke, félős mackó. A lányok cicája fontos elem a mese képi világának gazdagításában. Fel- és megerősíti a hősnőink érzelmeit. Ő is ugyanúgy elfárad és bemorcul, megrémül, vagy boldog, ahogy a lányok. 

Szép színek, filigrán formáknak köszönhetően légiesnek hat az egész mese. Bár a blogon mindig olyan könyveket mutatok, amik esztétikusak, a Hahó, királyfi! Merre vagy? valahogy még a szokásosnál is tetszetősebb.