Ha életed egy pontján valamiért úgy döntöttél, hogy nem fogod szeretni a bogarakat, akkor a Bogaras Fiú nem fog lázba hozni. Viszont ha szereted a letehetetlen történeteket, amik egy érdekes világába kalauzolnak, akkor ezt Neked írom.
Ha életed egy pontján valamiért úgy döntöttél, hogy nem fogod szeretni a bogarakat, akkor a Bogaras Fiú nem fog lázba hozni. Viszont ha szereted a letehetetlen történeteket, amik egy érdekes világába kalauzolnak, akkor ezt Neked írom.
Papírszínházaztok még? Mi igen, bár ennek a blogon nincs nyoma. Most viszont a Csimota Kiadó gondozásában megjelent Papírszínáz-módszertani kézikönyv kapcsán visszatérek a "dobozos mesékhez" (a gyerekeim körében mostanában ez a legkedveltebb neve).
Izgalmas volt az ősz a Piatnik háza táján. Az új katalógusukban egy csomó érdekes, új játékot mutattak be, szinte választani is nehéz volt közülük. (Azért valahogy csak sikerült.) Némi vívódás után végül nem a Spiel des Jahres családi kategóriáját megnyerő Imhotep mellett döntöttem, hanem Peter Cioni World of Monuments grandiózus nevet viselő játéka jött velünk haza.
Kicsit felgyorsultak a dolgaink, már ami az olvasást illeti. P egyik könyvet fejezi be a másik után, így folyamatosan bújom a kiadók kínálatát, hogy lépést tarthassak a tempójával. Miután Szutyok olyan nagy sikert aratott, körbenéztünk a Móra kiadó kínálatában. Így akadt meg P szeme Nyulász Péter tavaly indított, Berger Szimat Szolgálat (BGSZ) címet viselő sorozatán.
Bréking: Paddington szülőatyjának új könyve jelent meg!! Főszereplői ezúttal is négy manccsal rendelkeznek. Legnagyobb örömömre A kastély egereinek a célközönsége -szemben Paddingtonnal- a fiatalabb korosztály (bár nekem úgy tűnik, hogy a nagyobbak is szívesen bogarásznak a könyvben).
Néha egészen apró dolgok elegendőek a boldogsághoz egy jó játékhoz. Nézzük például ezt a dobozt. Kicsi, a játék alapötlete is pofonegyszerű, ugyanakkor annyira szórakoztató, hogy nem lehet kijátszani magunkat a Rhino Heroból (más néven Super Rhino). Most, hogy ezt világgá kürtölhettem megosztom veletek is a tapasztalataimat.
Pironkodva vallom be: évek óta kerülöm ezt a könyvet. Pedig a gyönyörű borítóján mindig megakadt a szemem, de a fülszöveg alapján úgy érzékeltem, hogy nem egy összefüggő történet, hanem apró "karcokból" állhat. Ráadásul a sors is úgy hozta, hogy se a könyvtárban (na itt kellett volna gyanút fognom), sem pedig a könyvesboltban nem ugrott soha a kezembe, hogy átlapozhassam. Mert ha belefutok, azonnal kiderül, hogy régen tévedtem ennél nagyobbat. Maléna kertje minden ízében CSODÁLATOS. Tudom nagy szó ez, ráadásul jó nagy betűkkel leírva.
Az ünnepi időszakra tekintettel arra gondoltam, hogy mutatok két játékot, amik családi, baráti összejöveteleken, bulikon és egyáltalán minden olyan eseményen, ahol a nevetés és a szórakozás áll a központban nagy sikert fog aratni. Magamban jégtörőnek szoktam csak becézni a mai bejegyzés játékát. Nem a fémalkatrészek kinézete miatt, sokkal inkább azért, mert a társasoktól ódzkodókból ("áá, én nem tudok ennyi szabályt megjegyezni", "sosem voltam jó ilyesmiben", "nem szeretek játszani", "engem nem érdekelnek a társasok") is instant és őszinte érdeklődést vált ki a Suspend.
Három nyomós okom van (egy, kettő, három) felkapni a fejemet, ha Kertész Erzsi tollából új könyv születik. Mindhárom olyan alapos indokot szolgáltatott, hogy sebesen lecsaptam az írónő újonnan megjelenő, Panthera -A hógömb fogságában című kiskamaszoknak szóló kalandregényére, annál is inkább, mert ez valami egészen másfajta műfaj, mint az eddigiek.
Itt az ideje folytatni önálló olvasóm könyves kalandozásairól szóló beszámolómat. Még (stílszerűen) nyáron kapta kézbe és szemtelenül rövid idő alatt elolvasta Timo Parvela Pate-sorozatának első részét is Pate szupertitkos blogját.