Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik utóéletet élnek az olvasókban. Különösen a fiatal felnőttekben. Méginkább, ha a könyv egy sokszor feldolgozott, súlyos témával foglalkozik, mint a világháború és a holokauszt. Pláne akkor, ha mindezt úgy teszi, mint A kék kabátos lány.

  A Nyúl idén is körültekintő volt és segített elkerülni a teljes cukorsokk állapotát egy-egy társasjátékkal. Ráadásul mindkét választása sikert aratott.

Ha jókedvű kortárs íróinkat kellene felsorolni Dániel András biztosan az elsők között jutna eszembe. Ezúttal egerekkel (tudom, mostanában roppant sok egér tűnik fel a blogon) mulattat kicsit és nagyot. 

Már tavaly tavasszal is rettentően örültünk a Kolibri Klasszikusok előző köteteinek (még egy ok, hogy várjuk a tavaszt). Idén úgy döntöttem, hogy tizenéves R-t fogom elbűvölni az új résszel. A  Levél a királynak Hollandiában 1962-es megjelenése óta sikerlistás kötet, amit több, mint 20 nyelvre…

Nemrég bukkantam rá egy kedves társasozó család asztalán Antoine Bauza magyarul pár hete megjelent játékára a Miaubirintusra. (Jók ezek a véletlenek.)

A norvég filmes, forgatókönyvíró Bobbie Peers nem aprózza el, ha valamibe belefog. Az ifjúsági irodalom egyre népszerűbb és színesebb királyságába tett nemrég -remélhetőleg nem csak egy rövid- látogatást. Ha már benézett, akkor írt egy olyan könyvet, amelynek filmes jogai nem sokkal a norvég…

Nemrégiben egy anyuka hiányolta -teljes joggal egyébként-, hogy elmaradoznak a bejegyzések közül a kamaszoknak szóló könyvek. Ennek technikai okai voltak: R-nek egyáltalán nem volt az iskolai kötelezettségei mellett ideje kedvtelésből olvasni. De azért a téli szünetre a kezébe nyomtam a tavalyi év…

Egy újabb kisegeres könyv a Muskétások után. Ezúttal az elsőkönyves Pásztohy András és a sokadik könyves Pásztohy Panka szerzőpárosa kalauzolt egy télre készülő erdőbe, ahol egy Kisegér majdnem hős lett.

Szilveszter előtt azon gondolkodtam, hogy milyen könyvnek várnám nagyon a magyar megjelenését. Ha hiszitek, ha nem, Oliver Jeffers-kötetei ugrottak be. Ennek ellenére -vagy talán éppen ezért- óriási meglepetéssel (és örömmel) olvastam, hogy január első napjaiban megjelent nem is egy, hanem mindjárt…

Tengermélyi kalandokra invitállak titeket ebben a gyönyörű napsütésben. Illetve nem is én, hanem Antoine Bauza, akinek hívó szavára érdemes odafigyelni, hiszen a 7 Csoda és a Tokaidoban tett utazásainkon is bebizonyította, hogy tud egyet s mást a társasjátékokról.