Állítólag rózsaszín könyveket nem olvasunk. Nem hát. Mert csak jó könyveket bújunk. Ezért olvastunk Bódog és Szomorilla csavargásairól.
Állítólag rózsaszín könyveket nem olvasunk. Nem hát. Mert csak jó könyveket bújunk. Ezért olvastunk Bódog és Szomorilla csavargásairól.
Azon tipródtam már jóval a bejegyzés begépelése előtt, hogy miként tudnám a legjobban megfogni ezt a könyvet. Végül úgy döntöttem, hogy csak elmesélem mennyire tetszett a Titkos kutatónapló.
Folytatja diadalmenetét Roald Dahl. Ezúttal Matilda történetét izgultuk végig.
Teljesen levett a lábamról Elekes Dóra DettikérŐl és Más isteNEkről című könyve. Úgy az egész.
Az utóbbi időben igyekeztem az új játékok kiválasztásnál elsősorban T igényeit figyelembe venni, mert egyre többször van kedve leülni a tábla mellé. Tehát (dobpergés), ma bemutatkozik egy régi klasszikus, új köntösben a laktózérzékenyek és sajtimádók közös kedvence a Sajtbirodalom (kürt és trombita egyszerre).
Mi többet, jobbat lehet írni egy olyan könyvről, aminek már a felénél arról érdeklődik a gyerek, hogy "ugye lesz folytatása"?
Na, melyik állat leli a legnagyobb örömét az olvasásban? Hát persze, hogy a Kaméleon.
Miután Szofival ízelítőt kaptunk Harcos Bálint mesevilágából, miért fogtuk volna vissza magunkat? Elkezdtük olvasni a szintén a könyvheti újdonságok között megjelenő Petya és Tulipán történetét.
Nyár elején készítettem egy listát azokról a könyvekről, amiket jó lenne elolvasnunk. Igyekeztem tartani magam a felsoroláshoz, mert volt pár szerző, akivel régóta vágytam megismertetni a fiúkat. Aztán egy nap észrevettem a Kolibri Kiadó várható új megjelenései között a készülő Roald Dahl-sorozatot. Bár imádom a Charlie és a csokoládégyárat, ellenálltam. Követem a listám, amihez tartom magam. Következetes vagyok. Nagyon. Egész sokáig. Majdnem három hétig sikerült. Mert amikor megjelent A Barátságos Óriás, úgy galoppoztam érte, hogy a lábam is csak azért érte a földet, mert a gravitáció visszatartott.
Nálunk meg két nappal a nyaralás előtt leszakadt a könyvespolc. Miután jól kiröhögtük magunkat (én: jellemző, mindenki más: de viccesen néz ki) és akadálymentesítettük a környezetét, elutaztunk. Visszatérve és a napfénytől eltelve roppant energiákat szintetizáltam, így nekiláttam elpakolni/átnézni/szelektálni a földön heverő tartalmat. Fáradozásom jutalmára a régi egyetemi jegyzeteim között bukkantam rá. A héten nektek is bemutatkozik a Muñeca Quitapena Gondüző Baba csodálatosan szép maja legendája.