Régóta várom már, hogy Kertész Erzsi meséi közül olvashassunk végre, de megvártam, míg belenő valamelyik gyerek. Mostmár tudom, hogy mennyire hiányzott nekünk, mert egy igazi kis gyöngyszemmel lett gazdagabb a szülői a gyerekszoba könyvespolca.
Régóta várom már, hogy Kertész Erzsi meséi közül olvashassunk végre, de megvártam, míg belenő valamelyik gyerek. Mostmár tudom, hogy mennyire hiányzott nekünk, mert egy igazi kis gyöngyszemmel lett gazdagabb a szülői a gyerekszoba könyvespolca.
Elérkezett a Spiel des Jahres idei játékait méltató bejegyzés harmadik (vélhetőleg) befejező része. (Az első és a második részek a linkeken elérhetőek.)
Nagyon jól esik olyan írók könyveit olvasni/felolvasni, ahol a szerző maga is érzelmileg elköteleződött, és mindent beleadott az írásba. Olyan, mintha elemi erővel szakadna ki belőlük a szöveg, csak hömpölyög és engem is magával ragad. Szívből szerettem A Szemüveges Szirént.*
Idén nyáron sokak kedvence, Titi szülőanyja, új könyvvel tért vissza, eddig ismeretlen szereplőkkel, és sok kalanddal.
A mai bejegyzésben főként minimál költségvetésű társasok szerepelnek, amik nemcsak nagyon szórakoztatóak, de játék közben trükkösen ügyesen lehet gyakorolni az írást, olvasást és a matematikai alapműveleteket is.
A sok nagyobbaknak szóló mese után, most jöjjön mindjárt két, kisebbeknek való jóság a közelmúlt friss megjelenései közül.
A Könyhét forgatagában T is választott magának könyvet. Fenntartásokkal fogadtam (mert a korosztályi jelölés 5+), de annyira ragaszkodott hozzá, hogy végül rábólintottam.
Miú és Vau mesevilága után Timo Parvela új vizekre evezett. És micsoda vizek ezek! Olvasás után alig bírtam leesett államat alapállásba igazítani.
Múlt héten végre láttunk egy gyönyörű szivárványt. T, aki a három évesek rácsodálkozó és mindent megkérdező korszakában van, azonnal feldobta a kérdést, hogy honnan ered a szivárvány (ami a valóságban lehet, inkább így hangzott: "de hogyan leszik?"). Elmeséltem, másnap pedig megcsináltuk.
Hozzászokhatnék már, hogy ha a Csimota Kiadó boszorkánykonyháján megjelent könyvet veszek a kezembe, akkor az bevállalós, újszerű, izgalmas, szokatlan, formabontó (és még sorolhatnám). Szerencsére ennyi könyvvel a hátam mögött sem sikerült (mármint hozzászokni), így minden egyes alkalommal izgulok és várok. Avagy milyen a költő, ha jó kedvében találjuk?