Nemrég egy különleges élményben volt részünk, ami természetesen könyv formájában materializálódott. A Naphegy kiadónál jelent meg pár hete Claudia Bordin -Meseatlasz című könyve. (Nagy Antal fordítása.)

Az eddigi játéktörténelmünkhöz képest szokatlan módon két parijátékot választottam a mai bejegyzés témájául. A tavalyi sikereken felbuzdulva, az iskolában újra elindult és kiszélesedett a hivatalos társasjáték-szakkör.  Időszerűnek tűnt, hogy elkezdjek kísérletezni olyan játékokkal, amikhez több szereplőt lehet bevonni. Irány Hellapagos és az Álarcosbál.

Olyan jó lenne minden hétvégét úgy kezdeni, hogy a gyerek azonnal olvasni, mesét hallgatni szeretne és már hozza is a Brúnó Budapesten harmadik kötetét, amelyben Pest szívébe kalauzol el Bartos Erika.

P nyári olvasmányélményeinek csúcspontját jelentette a HP-sorozat abszolválása. Miután ötször elolvasta az első három kötetet, megszántam és megkapta a többit is, majd (kis túlzással) napokra eltűnt. Okulva az előzményekből, már számítottam a HP-poszttraumás stresszre, így próbáltam idejében felkészülni. Egy magával ragadó, izgalmas és érdekes témájú könyvet néztem ki, Frank Schwieger: Zeusz és bandáját.

A nyár legvégét szüli-, és névnapokkal zártuk, ebből már sejthetitek, hogy rémes dolgok fognak következni. Doktor Fondor például hatalmas mennyiségű műkincset rejteget a Fellegvárában. 

Szívügyem a téma. Nem csak szülőként és/vagy nőként, hanem azért is, mert látom a körülöttem lévő felnövő most-még-gyerek, de ebéd-után-már-kiskamaszokon, hogy túlzás nélkül életbevágóan fontos beszélnünk róla. És tettem egy nagyon komoly ígéretet a fiaimnak.

Kánikulában igazán a vízparton jó lenni, vagy a árnyékban, a fák lombjai alatt. Most, hogy állítólag ősz van újra megcéloztuk az erdőt, csak előbb kicsit tájékozódtunk. Peter Wohlleben: Érted a fák beszédét-Kalandozások az erdőben című könyve egészen új távlatokat ad erdei kirándulásokhoz. 

Kedvenc dinoszaurusz krónikásunk visszatért a Zabaszauruszok  második, Sárkánytörvény című kötetével, hogy folytassa a három jóbarát kalandjait. Kapcsoljuk Dínomdánomot!

Mennyire jól mutatott volna a Kereskedők völgye az utazós játékokról szóló bejegyzésben! Talán annak írásakor még nem jelent meg, de őszintén szólva inkább azt tartom valószínűnek, hogy átsiklottam felette. A bujkálással viszont legalább külön posztot harcolt ki magának. Cseles.

Minden olvasmány egy társasutazás az író képzeletébe. Ez már önmagában is élmény, de még érdekesebb ha mondjuk egy  -relatíve- ismeretlen helyről kapunk egy képes-mesés családi albumot. Az észt Anti Saar feltűrte az ingujját, hogy elmesélje, náluk Így mennek a dolgok.