Szeretem az évszakváltást, mert mindig egy rakás új könyvet hoz magával. Roald Dahl magyarul most először megjelenő Fantasztikus Róka ura is a lassan beköszönő ősszel érkezett meg. És micsoda sikert aratott!

Kitörő örömmel várjuk az iskolát. Ti nem? Akkor ma megmutatom a titkos fegyvereinket. Két francia pasas szárnyaló képzeletének köszönhetjük őket, akik idén ősszel felkészítik célközönséget a két legtipikusabb és egyben legkellemetlenebb iskolai eseményre.

Pár hete megharapott egy kutya. Bevallom elég sokkoló és fájdalmasan ijesztő élmény volt. Ami viszont utána következett, azon nem is értem miért lepődtem meg. Felnőttek, gyerekek, mindenki a kutyára volt mérges. Persze közvetlenü a tett után nekem is össze kellett szednem magam, hogy emlékeztessem P-t, a kutya a természetének megfelelően cselekedett.

Van valami a Lookout Spiele játékaiban, amiért nem tudok elmenni mellettük. Talán Klemens Franz decens képi világa, vagy a játékok színharmóniája rezeg a számomra megfelelő tartományban, a lényeg az, hogy mostanában egyre-másra Medveparkokat építünk.

Nem könnyű a nagyszülőkkel. Persze csak ami a társasjátékokat illeti. Természetesen ha az unokákról van szó, akkor értük bármit hajlandóak megtenni, de valahogy a szabálytanulással nem tudnak megbarátkozni. Hát jó, akkor kezdjük tényleg az alapoktól. Mondjuk egy Föld körüli utazással? 

 Két gyerek az már kettes pálya. Már a felállás sok konfliktust szül. Persze van, hogy ezek maguktól elrendeződnek, de egyelőre még nem ez a tipikus. Legtöbbször muszáj valahogy beavatkozni, mielőtt tettlegessé alakul a túlfűtött diskurzus. Lehetőleg úgy, hogy közben ne égjen oda az ebéd.

Nemrég elmeséltem, hogy melyik az a könyv, amivel olvasóvá vált a nagyobbik fiam. Arról a bejegyzésről pedig eszembe jutott, hogy melyik az a könyv, amivel annak idején én váltam olvasóvá. Annak okán, hogy nemrég új köntösben megjelent az Édes mostoha.

Sok olyan játék van, amin túllép az idő vasfoga. Az idén nagykorúsodó Schotten Totten esetében nem sikerült. Igazi klasszikus, ami a iEllo jóvoltából idén kapott izgalmas, új külsőt. Számunkra a nyár egyik legjobb választása volt, mind népszerűsége, mind pedig ár-érték arányát tekintve. Bár (kop-kop-kop) úgy tűnik sikerült egy állandó (lelkes!) játékostársat találni, aki mindezen erényei mellett ráadásul elmúlt 12 éves is, azért még nem álltunk le a kétszemélyes játékokkal, mert jó ha van ilyen is. 

Legyünk realisták: a vakáció túljutott a zenitjén. De azért még nincs ok a csüggedésre, mert szuper olvasmányokból még nem fogytunk ki. Mindjárt itt vannak például a tavalyi felfedzettjeink: Andy és Terry akik lombtoronyházukat alávetették egy  szinte minden elképzelést felülmúló fejlesztésnek.

Mióta elolvastuk Mészöly Ágnes előző könyvét, felkapom a fejem, ha új kötettel jelentkezik. A mostani, a folytatása az "Egy egy ilyen nap" című könyvnek, én mégis inkább a második részról, az Egy másmilyen napról mesélnék. (Ami remélhetőleg kedvet csinál majd az első részhez is.)