Ez a nyár elég sok fordulatot tartalmazott. Néhány olyat is, amit szívesen kihúznék a listáról, de társasjátékok tekintetében maradéktalanul boldog vagyok. Először is, a nyaralós bejegyzéshez egy csomó régi játékunkat újra elővettük, majd  megnyugodva, hogy semmit nem vesztettek fényükből, utazásig visszatettük a polcra, hogy helyet adjanak névnapok és egyéb kellemes alibik örvén érkező új gyönyörűségeknek. Nemrég az erdőgazdálkodás örömeinek hódoltunk, most pedig felcsaptunk üvegművesnek, a lélegzetelállító Sagrada Familia templomban, hogy befejezzük, amit Gaudí életében nem tudott: az ólomüveg ablakokat.

Két évvel ezelőtt rácsodálkoztam Bogáti Péter előző kötetére és azóta vártam, hogy a Régi kedvencek között találjak olyat, ami hasonlóan magával ragadó. Szerénytelen kívánság, de nem alaptalan, hiszen Az ágasvári csata még az előzménynél is mélyebbre lopta magát a szívemben.

Azt mondom Bajzáth Mária, Ti pedig rávágjátok: népmesék. De ez nem igaz, mert valójában nem (csak) mesepedagógus: hídépítő   és -tervező mérnök. Mindezt A rabbi és az oroszlán -zsidó mesék, legendák, történetekből c. mesegyűjteményből nyomoztam ki. 

A vakáció első hetében egyedül maradtunk T-vel és faltuk a könyveket. Mindjárt három kedvencet is talált magának. Eltérő témáik ellenére több közös vonása is van az Óriásokról mesélő erdőnek, Murcinak a világot látott kandúrnak és Sibinek, a lobogó fürtű kislánynak. Bűbájosak, nevetősek, óvodások kedvenceivé (is) válhatnak.

Hihetetlenül gazdag lett mostanra a társasjáték-kínálat. A kiapadhatatlan fantáziájú tervezők előtt nincs akadály. A zenész- és zeneszerző Hjalmar Hach témája stílusába vágó, mert a Phtosynthesis nem nélkülöz egyfajta kellemes harmonikus ritmusos-zenés jelleget, ahogy a fák életszakaszait végigkísérjük. Sabrina Miramon illusztráció pedig csak ráerősítenek erre a zeneiségre. Igazi feel-good családi játék, minőségi alkatrészekkel.

Általános óta (hála Kati néni felolvasásainak a Trencsényi-Waldapfel: Görög mitológiájából) tudom, hogy a mitológia az egyik legelképesztőbb, kimeríthetetlenül izgalmas és színes téma. Szakács Eszter pedig annyira úúúúúúúúgy mesélt két éve a Szelek tornyáról és most a Babilonról, hogy azt mindenkinek hallania kellene. Értitek, ha azt mondom: beköltöztem ebbe a könyvbe? Annyira magával ragadott a történet, hogy képes voltam beleálmodni magam. (Tiszta felüdülés volt az életre kelt plüsskrokodil álmaim után.)

Az utazós játékok után ma jöjjön egy könyves bejegyzés, ahová azokat a nemrégiben talált klasszságokat gyűjtöttem, amik egy autó-, busz-, vonatút során jó szolgálatot tehetnek az utazóközönség szórakoztatásában. 

Még hetek vannak a nyárból, de amikor kezembe került Owen Hart és Sean Julian Örökké szeretni foglak című könyve ,azonnal eszembe jutottak azok a hetek és hónapok, amik az óvodai beszoktatást megelőzték. 

Az Óriás után, az Abszolút-könyvek sorozat Gipsz című kötetében Anna Woltz mesél egy lányról, aki szülei válása után próbál az összekuszálódott külső és belső térben mozogni.

Egy könyv sikere legalább annyira múlik a felkészült, jó érzékkel rendelkező fordítón, mint magán a “nyersanyagon”. Izgatottan  és egy nagy adag kíváncsisággal vettem kezembe Ruff Orsolya első önálló kötetét, A zöld macska titkát. Hiszen (több más regény mellett) neki köszönhetjük a szívünkhöz gyorsan utat találó Fülemüleerdő titkának magyar hangját.