Ha nyár, akkor mindig kutakodom a német Játékdíj listáin. Most egy kicsit még hagyjuk az idei mezőnyt és jöjjön egy korábbi évben jelölt, az Aljas 7-es. Igazi felnőttszívatós örömutazás. Hétig elszámolni még sosem volt ennyire nehéz és szórakoztató.

Kamasznak olyan könyvet szeretek adni, ami minimum a gravitáció kétszeres erejével fogja a fotelba szegezni, különben nem érdemes vesződni. Ezért örültem, hogy az utóbbi években egyre több hazai író ugrotta meg ezt a szintet. Nemrég esett meg a Szabadlábon, a Szelek tornya, a Nincsenapám, a Stand up!*, a Pityke és prém és a Gömb.  Most pedig Az Emberek országában járunk, a Föld 2646. évében.

Vajon milyen lenne egy olyan társadalomban élni, ahol egymást és magunkat is megbecsüljük? A kérdés költői, de talán nem teljesen reménytelen. Mert mi van akkor, ha megtanítanánk a gyerekeinknek, hogy lehetne boldogabban is gondolkodni. Ha valamiből több elférne még az iskolában (is), az a pozitív gondolkodás, egészségesebb önkép, hogy a tanár és a diák is jól , jobban legyen egymással, magában és a társaival. Ezen az alapvetésen indult el a Boldogságóra-program. Kézikönyvek, munkafüzetek, gyerekdalok és játékok nyújtanak segítséget az úton. De a Pozitvity iskolai kereteken kívül, otthon is játszható. 

Alfa Bácsi titkával és még tizenegy mesével folytatódik a sorozat, aminek második kötetében (az elsőt itt találod) Marék Veronika elmúlt évtizedek gyerekújságjaiban megjelent történeteit szedi össze.

Még mindig a rekreáció jegyében válogattam a társasjátékok közül, amikor rábukkantam egy csodaszépre. Gyertek velem Japán tengerpartjára, az idő kellemes, a társaság válogatott, az ellátás pazar, ez Tokaido.

Nem tehetek róla -asszem-, de a tanév végére kicsit mindig túlhajszolt lesz az idegrendszerem. Elég volt a sok hangból, jövés-menésből. Ez volt a személyes indíttatásom, hogy kipróbáljuk a Planet társasjátékot. Kellemesen csendesnek hatott a játékmenet (ennél már csak a Magic Maze hangtalanabb), úgyhogy tettünk egy próbát.

Kiskamasz könyvek terén David Walliams mellett az utóbbi évek egyik jelentős figurájává vált David Baddiel. Harmadik, magyarul megjelenő kötete a Mindennap szülinap.

Úgy jártunk Vagánybagollyal, ahogy a legutóbb meséltem, alaposan meglepett, de nemcsak minket, hanem apukáját is. Kiderült róla, hogy a számításokkal ellentétben lány, viszont akkor meg már mindegy volt, mert az újdonsült papa csak fiúnévvel készült. Baglyunk számára akkor következett el a fellélegzés pillanata, amikor felfedezte a rétet a harmadik Á és nekik köszönhetően Vagánybagoly is az lehetett, aki valójában mindig is volt: valaki más. 

Ezzel a frappáns fordulattal indul a történet, aminek a második fejezeténél már fellélegeztem: van élet Janikovszky Éva és Lázár Ervin után is. Elsőre talán zavarba ejtően kavarodnak a szálak, de ez kellemes gabalyodás csak még jobban árnyalja Bán Zsófia legelső gyerekkönyvét. Ahogy az olvasás végén újra átlapoztam, azon kaptam magam, hogy ismét elkezdtem elolvasni, annyira megragadtak Bán mondatai, hogy nem szívesen szakadtam el.

Minden fejezet a másságot taglalja és hiába ez a központi mag, a történet, amit e köré megépített a szerző, érdekes és szórakoztató. Megtörténik a legjobb, amit remélem: elfeledhetjük, hogy, itt tulajdonképpen edukáció folyik. Szóval a trükk működik: jó stílusban megírt érdekes történet beveszi magát arra a helyre, ahol azokat a könyveket dédelgetjük, amikből valami fontosat megtudunk -magunkról. Elhiteti az olvasóval (és itt elsősorban a 6-10 éves korosztályt lássátok lelki szemeitek előtt),  hogy a túl élénk árnyalatú hajkoronát, sötétebb bőrszínt, a hagyományostól eltérő családi felállást, mint a két anya/csak apa/ esetleg kizárólag nagymama, vagy az anyagi javakban szűkölködő családot lehet a maga természetességében, a gyerek személyétől függetlenül kezelni. Persze ehhez mindenképpen szükséges egy olyan felnőtt közeg, akik nemcsak ezt mondják, de pontosan így is gondolják. Örömmel fogadják és ezáltal legitimálják. 

Hiába tűnik mindezek miatt Vagánybagoly egy masszívan segítő-könyvnek, ez csak egy réteg, a fordulatos történet része, ami akár kinőhetett volna a Hétszögletű kerekerdő szomszédsáságban. Az összes szereplő saját, a többségtől eltérő életkörülményeit elfogadva jön és tesz hozzá(nk) valami fontosat. 

Bán Zsófia például azt, hogy gyerekkönyvet igenis lehet igényes szöveggel megírni, viccesen, érdekesen. Jól ismeri a gyermeki fantázia segítségét életre hívó megoldásokat, amikor egy-egy tudásbeli hiányosságot a képzeletüknek köszönhetően foltoznak be, így alkotva kerek világot maguknak, miközben véd és dacszövetséget kötnek azért, hogy a réten rejtegetett kincseiket, -mindez nem is annyira a tárgyakról, mint saját önbecsülésükről szól- megóvják. 

Nagy Norbert tudja azt, amit minden jó könyvillusztrátor: átadja a hangulatot. Nem bíbelődik lekerekített, kipárnázott cukorka színű mesterséges világgal, képei mély tónusaiban húzódik meg a valóság és gazdag érzelmek. Most ennek van itt az ideje.

Olyan sok stressz van a gyerekeinken, hogy a megnyugtatóan pozitív üzeneteket hordozó történeteknek az olvasási listák élén kellene szerepelniük.

Minden Könyvhéten van néhány újdonság, amit felfokozott hangulatban várok, persze lesznek majd meglepetések is, de a Jól játszani esetében erről szó sincs: a szerzők Jesztl József és Lencse Máté voltak a garanciáim, hogy jól választok. De tévedtem, mert igazából TÖKÉLETES ajándékot választottam kicsi T-nek. Igazi, slágergyanús játék-könyvvel ismerkedhettek meg ma. 

Nekünk az nagyon jó szokott lenni, amikor Kiss Judit Ágnest meglegyinti az ihlet. Babaróka után a szerző egy kívül-belül különleges könyve jelenik meg: A tündérkeresztanya az, akinek jótéteményeire minden kis- és nagyobb gyereknek szüksége van. A klasszikus történetekre gondolva olyan mesebeli figura ő, aki bűbájával elsimítja a kicsik életét felkavaró gondokat..